2015. június 24., szerda

4.rész: Megaláztatva...

Sziasztok.Íme az új rész.Tudom sokáig tartott,de végre elkészült.
Remélem maradtak még olvasóim akik ezt látják :D
Nos,köszönöm a várakozást,feliratkozni szabad,úgy ahogy like olni,kommentelni a részek alá vagy chatbe......hiszen a képzeletnek te szabod meg a határát.
Jó olvasást drágáim.

u.i: +18 rész                                                               

                                                                                                              ***Blogger***







"Hát még most sem érted?Nem vihetlek haza,tudni fogják hol találjanak meg.Már nem vagy biztonságban se otthon se máshol.Mostantól te is célpont vagy......mondta el egy szuszra.
Hirtelen elsötétült minden és csak a fekete űr maradt számomra."


***Harry szemszöge***



-Mi a rákot adtál neki?-ordítoztam az előttem álló személlyel.
Próbáltam vissza tartani dühöm,de nem megy....már tegnap óta a rejtek helyen poshadunk,de Zoe még mindig nem ébredt fel.Ez a fasz kalap valamit nagyon elcseszett,amikor elkábította őt.
-Csak azt amit az összes többinek.-mondta feltartott kezekkel.Kurvára nem érdekel mennyire parázik most tőlem vagy hogy milyen jó haverok vagyunk,ha nem csinál valamit,hogy ez a kis picsa felébredjen akkor golyót repítek a seggébe.
-Akkor mi a rákért nem ébredt még fel?!Hmmmm.....meg tudod ezt magyarázni?-emeltem feljebb a hangom a hatás kedvéért.Rohadtul felbasztam magam ezen a kis szarságon,de ha a csajnak annyi,akkor minden másnak is.
-Nem tudom baszd meg!Lehet,hogy egy kicsivel többet kapott a kelleténél vagy egyszerűen ennyire gyenge a szervezete.....Kibaszottul fogalmam sincsen mi a rákért döglődik még mindig!-emelte feljebb a hangját.Utálom amikor valaki így beszél velem és senkinek sem tűröm el....még neki is csak ritkán,valószínűleg a régi emlékek okozzák,hogy neki többször elnézem.De ez most nem így volt,nem áll szándékomban figyelmen kívül hagyni a mostani helyzetet,én vagyok a főnök és ezt ő is tudja,mint mindenki más.
Már kiskorom óta ismerjük egymást.Tudja,hogy mikor mivel nyugtasson meg,vagy éppen bassza fel az agyam.Kezeim ökölbe szorultak,és már majdnem megütöttem őt,de szerencsére feleszméltem.
Nem a miatt nem ütöttem meg,mert annyira jóban lennénk,simán kiütöttem volna ráadásul még csak vissza se adhatná...neki lenne abból nagyobb baja.
Még mielőtt kezem meglendülhetett volna,hogy arcon találjam őt,nyöszörgő hangokat hallottam magam mellől,ami rögtön kizökkentet hirtelen haragomból.
Tekintetem a kanapén ébredező csaj felé szegeztem,miközben próbáltam lenyugtatni magamat,hogy ne vegyen észre semmit hangulatomból.....nem akarom elcseszni ezt az egészet,főleg a vége felé nem.Szükségem van Zoe ra,ha tetszik neki,ha nem...


***Zoe szemszöge***


Hangokat hallottam,de nem tudtam kivenni,hogy kié vagy éppen kiké lehetnek.
Kezdtem magamhoz térni.....olyan álomszerűnek tűnik minden.Fogalmam sincs hol vagyok,vagy hogy-hogy kerültem ide.Csak addig emlékszem a dolgokra,amíg Harry magyarázott nekem a kocsiban valamiről,de nem tudok rájönni,hogy miről volt szó.És mi történt?Elaludtam volna?
De mikor?Végig beszélt hozzám és én csak úgy lehunytam a szemeim és kikapcsoltam?
Saját magamat fogom megőrjíteni ezekkel a kérdésekkel,amikre én nem tudom a választ.
Zaklatottan és értetlenül rebegtettem meg pilláimat,majd próbálkoztam ülő helyzetbe tornázni magam.A szoba ahol voltam nem volt valami higiénikus.
Természetesen meg volt mind a négy fal körülöttem,de a festés több helyen is elszíneződött a penészfoltoktól és a sok kosz miatt,így a ház falai leginkább rozsda barnára hasonlítottak.Egy ablak volt a szobában,de az hatalmas,elé sötét színű abroszok felszerelve,amik szintén mocskosak voltak és néhány részén meg-megszakadt az anyag.
Nem volt sok bútor,sőt szinte semmi nem volt a szobában,csak egy kis asztal,rajta egy lámpával,ami pislogva hozta be azt a gyenge fényt a szobába.Ezeken kívül csak a kanapé volt még és egy vékonyka pléd,amit magamra húztam.Hihetetlen milyen hűvös van ide bent.
Pusmogásokat hallottam,majd kizökkenve gondolataimból tekintetem a hang irányába fordítottam.
Két férfi állt az ajtó előtt.Az egyik nekidőlve az ajtófélfának a másik pedig elindult felém.
-Minden oké?-kérdezte leguggolva előttem,miközben kezeit lábamon jártatta fel s le.
Akarva vagy akaratlanul,az teljesen mindegy,de a testemen végigfutó érzés halk sóhajt váltott ki belőlem.Harry kajánul rám vigyorgott,majd feleszmélve szemei fogságából eltoltam kezét magamtól és felhúztam térdeim mellkasomig átkarolva azokat.Fogalmam sincs honnan jött ez az érzés,de minnél hamarabb le kell ezzel állnom,nem hagyhatom magam senkinek sem,főleg nem neki.
Megmentés ide vagy oda,ő mégis csak Harry és biztos vagyok  benne,hogy ha egyszer teljesen leomlik a fal,amit az évek során építettem fel magamban akkor végem.
-Mi ez a hely?-néztem körül megint,majd fél szememmel válaszára lestem.
-Egy ház.-vigyorgott rám.Esküszöm néha olyan gyerekes tudd lenni,hogy legszívesebben adnék neki egy jó nagy pofont,hogy fogja már fel végre a dolgok súlyát.Idegességem ellenére vissza fogtam magam és egy hatalmasat sóhajtottam.
-Harry......
-Itt biztonságban vagy egy darabig,de nem sokára tovább kell állnunk.Ha sokáig maradunk egy helyen hamar megtalálhatnak minket.-mondta komoly tekintettel,majd megfogva a kezem magával húzott az ajtó irányába.A takaró lecsúszott a vállamról,így mire elértünk az ajtóig fogaim már remegtek a hideg miatt,de lehetséges,hogy az idegesség is benne volt a dologban.
Harry nem engedte el a kezem,sőt összekulcsolta ujjainkat.És akkor sem eresztett el,amikor bemutatott az előttünk várakozó srácnak.Szemeimmel értetlenül néztem őket.
-Ő itt Louis.Tőle nem kell tartanod,ha nem leszek a közeledben akkor ő tuti veled lesz,szóval semmi féleképpen sem eshet bántódásod.-mosolyodott el halványan,majd meg sem várva,hogy szólhassak valamit kilépett az ajtón Louis-t kikerülve,miközben engem maga után húzott.
Esetlenül lépkedtem mögötte,miközben ajtóról ajtóra haladtunk előre.Kibaszott nagy ez a ház és van egy olyan érzésem,hogy még csak a felét sem láttam.
Tisztában vagyok vele,hogy Harry meg akar védeni,de egyáltalán miért?Nem adtam rá okot,hogy szeressen...folyton csak civakodunk.Nem értem miért kockáztatja a saját életét az enyém miatt.
Egy jelentéktelen kis senki vagyok,ezt még én is tudom magamról,sőt ez idáig ő is ezt sugallta felém,de most mégis olyan.....más.
Másként beszél velem,foglya a kezem,mint ha a barátnője lennék,annak ellenére,hogy kijelentette ő nem jön össze olyan pisisekkel,mint én.A mosolya is sokkal élethűbb amióta itt vagyunk...igen ez a pár perc is számít ébredésem után.Harry védelmezőbb lett,ami eddig nem volt rá jellemző,legalábbis felém nem.Tudnom kell,hogy mi ez a változás nála.
Kezem kihúztam szorításából,majd megálltam a szoba közepén lévő szőnyegen.
A higiénia valóban kevés ebben a házban..Harry értetlenül pillantott rám hátra,majd a kezem felé nyúlt,hogy újra össze kulcsolódjanak ujjaink.Egy lépést hátráltam érintése elől,ami felkeltette érdeklődését és immár teljesen felém fordulva kíváncsi tekintettel kémlelte arcom minden egyes rezzenését.
-Gondoltam éhes vagy...-kezdte,de megráztam a fejem.Most pont a kaja volt az utolsó gondolat a fejemben.Nem foglalkoztam azzal,hogy mennyire voltam éhes,nem érdekelt a hasam mennyire jelezte korgásával az étel szükségességét.Tudni akarom a választ,addig nem tágítok innen.
-Miért csinálod ezt Harry?-néztem rá összehúzott szemekkel,miközben karjaim egymást keresztezték mellkasom előtt.Láttam arcán átsuhanni a meglepettséget kérdésem hallatán,de ahogy jött úgy távozott és immár újra az a komoly srác állt előttem,aki megmentett Troy karmai közül.
-Mit miért csinálok?-kérdezett vissza kérdésemre,majd kezei tükrözve az enyémet keresztbe fonódva "feküdtek" mellkasán.Ha van valami ami egy pillanat alatt fel tudja bennem vinni az ideget akkor az ez....tudja,hogy mire értem,kibaszottul tudja.Egyszerűen élvezi,ha idegesíthet és ezt nem is titkolja.
Hatalmasat sóhajtottam,ne hogy valami olyat mondjak amivel megsérthetem őkegyelmét,majd ideges pillantást lövelltem felé.
-Basszus ne játszd nekem a semmit tudó kis hőst!Miért mentettél meg?!Hiszen utálsz engem!-emeltem fel hangom a végére.Nem akartam ordibálni,de ha már elkezdtem,akkor jól akarom csinálni.
Harry rezzenéstelen arccal bámult rám.Biztos vagyok benne,hogy nem számított kitörésemre,ennek ellenére olyan nyugodt,mintha ezer éve tudta volna mikor mire készülök.
-Én nem utállak Zo.-lépett egyet előre,de mivel én hátrálni kezdtem,abba hagyta felém közeledését.
-De igen utálsz.Mindig is utáltál.-néztem a szemébe határozottan.
Sóhaj szakadt fel tökéletes ajkai közül,majd jobbkezével beletúrt gyűrű göndör fürtjeibe....
Szívem akaratlanul is hevesebben kezdett dobogni a látottak miatt,majd szégyenembe fejemet a padló irányába szegeztem.Hogy lehetek ennyire hülye?Az előbb ordítoztam vele,most meg mint egy szerelmes kis fruska pirulok a tekintetében elveszve?Én tényleg nem vagyok normális.
Hallottam lépteit,miközben egyre közelebb ért hozzám,de nem moccantam el eddigi helyemről.
Bámultam tovább a padlót,míg meg nem láttam Harry cipőjét.Hihetetlenül nevetségesen néz ki ez az izé a lábán.......de neki még ez is jól áll.Neki minden jól áll.
-Be szeretném bizonyítani az ellenkezőjét.-suttogta.Istenem!!Annyira elfoglalt cipője tanulmányozása,hogy észre sem vettem mennyire közel vagyunk egymáshoz.
Nyakamat bizsergette az a kis szellő,amit maga után hagyott mondatával,mire újra végig futott gerincemen az a jól eső borzongás.Miért nem tudom semmibe venni őt?Annyival könnyebb lenne minden.......könnyebb lenne nem foglalkozni az érzésekkel.
-M..mi?Minek?-kaptam fel fejemet dadogva,majd amint tekintetem felvezettem arcára rögtön rabul ejtette tekintetem gyönyörű smaragd írisze.Nem tudom,hogy-hogy csinálja ezt.Hogy mi lehet ami ennyire vonz felé,de ebben a pillanatban úgy érzem,hogy nem is ez érdekel.Csak ő és én.
-Hogy nem utállak.....-hajolt közelebb hozzám.Tekintetét még most sem szakította el enyémtől,míg lehelete beszéd közben csiklandozta ajkaim.Hihetetlen milyen érzéseket tud belőlem kiváltani,már egy szavával akár.-gondoltam magamban,miközben szemeim félig lehunytam.
Szívem a torkomban kalapált,orrommal éreztem bódító illatát,mely betöltötte a levegőt körülöttünk.
Hirtelen fülledt hangulat keletkezett.Nem szólt zene a lejátszóból,még csak nem is gyertyával megvilágított pavilonban voltunk,de úgy éreztem,hogy nincs szükség ezekre egy tökéletes pillanathoz.Harry jobb kezével megfogta derekam,míg bal keze felsiklott karomról arcomra,majd egyik ujjával birizgálni kezdte tarkómat.A hideg rázott minden egyes érintésére,de jó értelemben.
Még soha nem éreztem ilyet egyetlen fiúval sem.Nem bizsergett a bőröm egy érintésre sem,nem hagyta el agyamat a józan eszem.....nem változtam meg egy pillanat alatt.Érzelmileg teljesen instabillá tesz.Amit csinál,amit mond vagy kérdez......megváltoztatja az érzéseket,más leszek ilyenkor és ő az egyetlen személy eddigi életem során aki ezt képes volt nálam elérni.
-Csak....csak higgy nekem.Kérlek....-sóhajtotta ajkaimra szavait,majd összeérintette orrunkat,miközben szája súrolta az enyémet.
-Oh..-szakadt fel belőlem egy sóhaj érintésére.Harry szemeimbe mélyesztette tekintetét,majd egy másodperc múlva ajkai megtalálták enyémet,s csókolva húzott közelebb magához.
Forró bizsergés járta át minden porcikám,égtem a vágytól,hogy megérintsem őt.A gondolatra kissé elmosolyodtam,majd jobb kezemmel barna hajzuhatagába markoltam.Húztam,sőt szinte már téptem tincseit,egyre többre vágyva.Nyelvével végig simított alsó ajkamon,ami egy halk sóhajt váltott ki belőlem,ezzel eleget téve akaratának.Harry combjaimnál fogva felemelt,majd meg nem szakítva tüzes csókunkat lábaim átkulcsoltam dereka körül.Nyelve keringőt lejtett enyémmel,miközben testem a falnak ütközött Harry karjaiban.Halk nyögés szakadt fel torkomból,mely hallatán göndörke bal keze elindult felfedező útra.Seggemről áttért a combomra,majd megszorítva azt,keze áttért mellemre.
Ez a srác felébresztett bennem valamit...valamit amiről eddig azt sem tudtam,hogy létezik.
Szívem vadul kalapált,a levegőt szaggatottan szívtam be,miközben megéreztem dudorodó férfiasságát farmeromon keresztül.Ajkát elszakította számtól,majd folytatta a kínzó csókjait nyakam és állam találkozásánál.Keze melltartóm alá tévedt s finoman markolászni kezdte mellem,ami sóhajtásra késztetett.Hihetetlen mit tesz velem egyetlen érintésével.Egy pillantása elég volt,ahhoz,hogy vágyjak csókra ízére,keze érintésére.Már nem akarom,hogy abba hagyja.
Hullámként söpört végig testemen a bizsergés,amikor csókokkal hintette be nyakam egy pontját,majd meg állapodva,szívni kezdte a vékony bőrt.Vonaglani kezdtem kezei között,fejem oldalra döntöttem,hogy jobban hozzá férjen nyakamhoz,élveztem az égető fájdalmat ahogy fogait a bőröm alá mélyeszti,még is a gyönyör hullámai csapkodtak a gyomromban,mint egy megtébolyodott óceán vize.Keze nem hagyta abba mellem kényeztetését,ágyékát egyre többször nyomta közép pontom felé,közben hallottam ahogy felsóhajt az intim érintkezésre.
Szemeim résnyire nyitottam,nem tudom mikor hunytam le őket,de az biztos,hogy megérte kinyitni.
Annyira gyönyörű.....Ezt a jelzőt használnám rá.Majdnem két fejjel magasabb nálam,göndör haja szanaszét meredezik feje tetején már-már úgy tűnik,mint ha csak most kell volna ki a puha ágyból,hatalmas kezein látszik,hogy a kemény munkához van szokva,karjait különféle tetoválások borítják és nyakában ott lóg egy kis papír repülő egy láncon,ezek alapján kész férfinak tűnhet,mégis...
Arca olyan ártatlan,bőre nem ráncos,szemei gyermekded csillogását nem mindig tudja tompítani kissé zord külseje...Harry más,mint a többi srác.
Ujjaim bele akasztottam göndör fürtjeibe, s meghúztam azokat.Harryből váratlan mód egy nyögés szakadt ki....Istenem,élvezte!Élvezte,ha húzom a haját...
Megismételtem a folyamatot,miközben ajkunk újra össze találkozott.Csókja sürgető volt,ajkai forrón tapadtak enyémre,míg keze mely eddig mellemet kényeztette áttért farmerem gombjához.
Könnyű szerrel kioldva keze előtt az akadályt,hosszú ujjait becsúsztatta farmerem és bugyim közé,majd agyagon keresztül kezdte el izgatni nemi szervem,ezzel hatalmas nyögést váltva ki belőlem.Olyan érzést mutatott meg nekem,ami ujjai kör-körös mozgásával egyre csak fokozódott bennem.Nem akarom,hogy leálljon..
-H...Harry..-sóhajtottam hangosan elszakadva szájától,majd bal kezem csuklójára szorítottam,próbálva mélyebbre kényszeríteni ezzel ujjait.
Éreztem a hatást,tudtam,hogy érti mit akarok,de a helyett,hogy tovább kényeztetett volna kihúzta kezét nadrágomból és letett a földre,majd ellépve mellőlem kikapta far zsebéből érintő képernyős telefonját és füléhez emelte.
-Mi van?!-csattant fel a készülékbe beszélve.Összerezzentem ideges hangjára,majd mielőtt bármit is szólhattam volna hátat fordított nekem és elsétált egy másik szobába.
Itt hagyott.....mindezek után,amik most történtek,csak úgy kisétált azon az ajtón.
Istenem,mit tettem?!Engedtem a csábításnak!Ebben a pillanatban azt hiszem jobban utálom magamat,mint őt....én hagytam neki.Nem tettem ellene semmit,sőt...még buzdítottam is.-gondolok ezzel minden mozdulatomra.Képes volt kihozni belőlem egy gátlástalan fruskát akinek elég egy alkalmi élvezet.Ha észnél vagyok soha nem hagytam volna magam elcsábítani.Hálát adok az égnek,hogy megcsörrent az a telefon,különben már talán eljutottunk volna ADDIG a pontig is......ami nagy hiba lenne.Gyorsan begomboltam farmerem és megigazítottam szétzilált hajam.
Még mindig nem tudom megérteni,hogy lehettem ennyire hülye...nem is egyedül vagyunk ebben a házban!Kétségbe esve tekintettem körül a poros szobában Harry barátját keresve,de mivel nem láttam magam körül senkit sem és Harry se ért még vissza hozzám..már ha egyáltalán vissza jön...lenyugtatva hihetetlen szívverésem,s lassabban szedve a levegőt,elindultam az egyetlen szoba felé,amit valamilyen szinten ismerek ebben a házban.
Íme én,egy eltévelyedett bárányka egy hatalmas labirintusban.Kinyitottam magam előtt az ajtót,majd siettem is át a másik oldalára....míg bele nem ütköztem valamibe,vagy inkább valamibe.
Louis mindent tudó tekintette perzselte bőröm,míg szája felfelé kezdett kunkorodni.
-Mennyit hallottál?-néztem fel rá elszégyellve magam.
Lou megrázta fejét,majd halk nevetés hagyta el ajkait.Karba font kezekkel vártam válaszát.
-Tudtam,hogy Harry bejön a csajoknak,de hogy téged is ennyire könnyen az ujjai köré tudott csavarni,ez azért nem semmi pici Zo baby.-kacsintott rám,miközben gúnyos mosollyal ajándékozott meg.Megsemmisülve álltam előtte,majd hallgattam a folytatást.
-Azért hadd adjak egy jó tanácsot.Ne add magad ilyen könnyen senkinek,mert a végén úgy jársz,mint az összes többi.Legalább neked legyen eszed-nevetett ki keserűen,majd félre tolva engem elsétált Harry irányába.
Ezek után hogy éreztem magam?Nos egy rejtéllyel a nyakamon lettem földbe tiport,könnyű vérű fruska,aki 10 perce sincs,hogy élvezte egy férfi intim kényeztetését,míg annak a barátja végig hallotta az egészet......Remek vagyok mondhatom.-gondoltam magamba,majd megpördülve tengelyem körül a fiúk után indultam...ha már ennyi megaláztatást kibírtam,akkor egy kicsit több már nem fog ártani.

***


Kommentelni mindig szabad,sose feledd kedves szavad,mindenkinek jól jön párszor,ha látja ki mennyit lájkol,örül annak minden író,ha részéhez jön pár jó szó.Nem haragszom semmiért,ha véleményként írsz egy regényt,lehet az jó vagy rossz is,örülök már annak ha írsz is.Elfogadom a kritikát,mert minden embernek kell egy pár jó tanács.


Csak hajrá.


Puszi: Blogger



***



2015. június 15., hétfő

Halihóóó

Helo.
Csak szeretnék nektek szólni,hogy már a 4.rész-be belekezdtem és haladok vele.
Ha minden igaz akkor a blognak új design-e és fejléce lesz remélem,hogy tetszeni fog majd nektek :)
Nos,csak ennyit szerettem volna közölni veletek......sietek a résszel.
Sziasztok :*

                                                                          ***Blogger***

2015. június 9., kedd

3.rész:Célpont

Halihóóó!!
Sajnálom,hogy ennyit késtem,mint említettem ez az utolsó két hét eléggé megterhelő a suliba is.
Már elmagyaráztam ezt egyszer remélem,hogy nem haragudtok rám nagyon a nagy késedelem miatt.
Sok sikert a sulis túléléshez meg úgy alap az élethez.
Remélem,hogy tetszeni fog a rész és pipáltok,kommenteltek a részek alá,szavaztok vagy írtok chatbe.
De én már nagyon sok mindent remélek,szóval nem is húzom tovább a szót.
Jó olvasást drágáim.
Puszi :*

                                                                                                                                  ***Blogger***




                                                                         
                                                 ******      


Gondolataimat félre téve siettem a földrajz órámra,még csak 5 percet késhettem kb,szóval valahogy ki tudom magyarázni remélhetőleg.Több ajtó mellett is elhaladtam,mire megtaláltam azt ahová eddig igyekeztem.Halkan kopogtattam a fa ajtón,majd amint meghallottam egy "Jöjjön be" kijelentést,lassan lenyomtam a kilincset és benyitottam a terembe.
A terem falai itt is fehérre voltak mázolva,pont mint az összes többi teremben,az ajtóval szembeni falban ablakok,míg a táblával szemben lévő falon képek helyezkedtek el.
Egy egyszerű terem elvegyülve az összes többi között.
-Megtisztelne azzal,hogy becsukja végre az ajtót és ide fárad az asztalomhoz kisasszony?-szakított ki nézelődésemből a tanár.Megtettem amire kért,majd az asztala elé érve jobban szem ügyre vettem őt.
Az ötvenes  évei vége felé járhat kb,mivel sötét barna tincsei között fel-fel villan pár ősz hajszál,szemei hasonlóan haja színéhez barnák,de nem a sötétebb kategóriából,inkább ez a világosabb fajta.Arcán megjelennek az aprócska ráncok,és kisugárzása komolyságot képezz.
-Gondolom ön lenne az új diák.-fonta össze karjait háta mögött,majd alaposan végig mustrált tetőtől talpig.-Az egyszer biztos,hogy az órát nem ismeri.-húzta fel az orrát,majd asztala mögé lépve elkezdett kutakodni a hatalmas papír kupacok között.
-Elnézést tanár úr,de kicsit eltévedtem.-hazudtam a legártatlanabb arcot vágva,de ez a mogorva alak szóra sem méltatott csak kutakodott tovább,míg végre meg nem találta azt a dossziét,amit eddig keresett.Felnyitotta azt,majd egyszer a lapra,másszor pedig fel pillantgatott rám,majd hangosan krákogott egyet és megszólalt.Mély hangja átszelte az egész termet,hogy mindenki hallja amit mondani készül.
-Nos,ez az ifjú hölgy itt Zoe Harper,mától az osztályotok részét képezi ő is,így ha segítségre van szüksége szeretném ha rendelkezésére állnátok mindenben.Kijelölök mellé közületek valakit aki még ma körbe vezeti őt,hőn szeretett intézményünkben,van önként jelentkező?-tette fel a kérdést szigorúan.
Csak most fordultam meg,hogy leendő osztály társaimat is szem ügyre vehessem.
Mindenki egy emberként nézett engem,ami egy kissé irritáló volt számomra,de próbálva félre űzni ezt az érzést,vezettem tovább tekintetem rajtuk.Mindenki elpunnyadva ült a székén vagy feküdt a padon,látszott rajtuk,hogy fáradtak pedig még csak most kezdődik a nap.Egy lány a magasba emelte a kezét,először nem is értettem,hogy mi célból,de aztán rájöttem.....a körbe vezetés.
Amint megpillantottam a csaj arcát rögtön tiltakozni kezdtem.
-Igazán nem szükséges tanár úr.Már körbe vezettek az iskolában tudom,hogy mi hol van.-mosolyogtam "édesen" ,mire a tanár kérdő tekintettel nézett rám.
-Miss Harper,az imént még azt mondta,hogy eltévedt.Hogyan lehet ez,ha már ismeri iskolánk termeit?-kérdezte kételkedve bennem.Remek a végén még az első napomon szerzek egy szak tanárit.
-Tudja tanár út,össze tévesztettem egy másik teremmel.-hazudtam,de bevált.A tanár bólintott és egy hátul elhelyezkedő pad felé mutatott.Elindultam a padsorok között elhaladva osztály társaim mellett,akik nem leplezve végig rajtam tartották tekintetüket,míg hátra nem értem az utolsó előtti sorba az ablak mellé.
Innentől kezdve,amint leültem a székre senki sem foglalkozott velem tovább,mindenki a tanárra koncentrált,én pedig balra fordítva fejem bámultam ki az ablakon egész órán.
Nem volt annyira érdekes az udvart nézni,de lefoglalt egészen csengetésig,majd miután a tanár kilépett az ajtón mindenki össze szedte a könyveit és sorban elhagyták a termet,köztük én is.
Kerülgetve az embereket siettem a szekrényemhez,majd második próbálkozás után végre sikerült egyedül is kinyitnom azt.Elpakoltam a földrajz cuccom és elő szedtem a matekot,majd becsukva a szekrényt elindultam megkeresni a büfét.Vagyis csak indultam volna,ha nem állja utamat egy viháncoló teremtés.
-Na,milyen volt az első órád?-kérdezte mosolyogva,majd amint elindultam jött mellettem.
Nem igaz,hogy ez a lány mindenütt ott van.....Annyira boldog,úgy viselkedik mindenkivel,mintha soha semmi nem bántotta volna őt az életben...bár lehet így is van.Soha nem tudhatom,hogy melyik ember min ment keresztül eddigi életében,de abban szinte biztos vagyok,hogy ennek a lánynak nem volt semmi gondja eddig.Kedvetlenül ránéztem,hiszen nem mutathatom mindig vidámnak magam.Inkább leszek olyan amilyen valójában vagyok,mint hogy átverjek valakit.Elég ebből az apró álcából,ha barátkozni akar,akkor a valódi énem legyen a barátja ne az álarcom.
-Nos,az első órát lekéstem és ha észre vetted akkor a másodikra sem időben értem be.Egyébként dög unalmas volt és kurvára nem ismerek itt szinte senkit,ami nem is lenne gond,ha a suli rendesen lefoglalna ahhoz,hogy ne unjam halálra az agyam,de muszáj itt rothadnom még egy ideig,szóval kibaszottul örülnék neki,ha megmutatnád hol van a büfé,mivel ha nem juttatok valami ehetőt a szervezetembe éhen pusztulok.-magyaráztam el napomat egy szuszra.Tina ledermedve bámult rám,majd pár másodperc döbbenet után aprót bólintott és elindult.Remek,lehet megbántottam az egyetlen lányt aki normálisan állt hozzám.Mondhatom okos vagyok én is,de inkább ez,mint hogy bájologjak és mutassam magam Miss perfect kisasszonynak.
Hihetetlen mennyi ajtó van ebben az iskolában.Az emeletet még nem is láttam,de ha hasonlít a földszinthez akkor nincs is rá nagy szükség.
Több diák mellett is elhaladtunk,de egyikőjük sem volt érdekes,nem foglalkoztat sem a pom-pon csapat trécselése,sem más ami ennyire átmegy a csajos zónába...ugyan ki a fenét érdekel,hogy melyik fiúnak milyen a segge?
Itt mindenki csapatokba verődik és ez így van rendjén gondolom,de nekem megfelel az egyedüllét is,tökéletes és csendes.Tekintetem megakadt egy öt srácból álló csapaton,akik egy szerencsétlen gyereket próbáltak fenyíteni.
Szegény srác fele akkora sem volt mint ők öten,mégis próbált kiállni magáért!
Az egyik izom agy lekapta róla a szem üveget és körbe állva azzal kezdtek el dobálózni,míg a kör közepén a sokkal gyengébb kocka srác kapálózott,hogy vissza szerezze tulajdonát.Nem igaz,hogy nincs olyan intézmény,ahol békén hagynák a gyengébbeket.Miért nem lehet egyszer ebben a szaros életben védeni a hátra maradottakat,mintsem kekeckedni velük?!Körbe állták őket páran,de senki sem vállalta volna be,hogy megszakítsa őket játékukban,de ha ők nem akkor majd most én intézkedem ellenük.Irányt váltottam,hogy megszakíthassam a "kínzást",de Tina elkapta a karom,mielőtt akár egy lépést is tehettem volna feléjük.Értetlenül és dühösen pillantottam rá,mire kissé vissza hökkölt,de még mindig nem engedett el.
-Nem ajánlom.A suli foci csapatával nem érdemes szembe szállni,hidd el te jársz rosszabbul.-intett aggodalmas tekintettel,de megrántva vállam,kikaptam kezem szorításából és folytattam utam az egyre terebélyesebb tömeg felé.Remek,már azért is harcolnom kellesz,hogy egyáltalán a közelükbe férkőzhessek.Átverekedtem magam az emberek tömkelegén és talán több ember lábára is ráléphettem,de elértem célom és immár a kör gyűrű belsejében nézhetem az egyre csak durvuló macska egér viadalt.
A kockáról már nem csak szem üvege,de inge is hiányzott,ami miatt minden néző láthatta csontos felső testét.Látszott a srácon,hogy már nem bírja sokáig,túl gyenge lehet lelkileg hiszen már a sírás kerülgeti,ez látszik arcán,de nem adja fel...harcol tovább az elnyomás ellen.Hihetetlen ez az ellentét amit láttatni enged viselkedése.A tömeg egyre hangosabban kiáltozott körülöttük,sőt voltak akik fogadtak,hogy meddig bírja még szerencsétlen.Gratulálok az emberi faj ezen példányainak.
Pár lépést tettem a kör közepe felé,így kitűnhettem az ember áradat sorai közül,majd hangosan a dulakodó focistákra ordítottam.
-Hagyjátok már békén szegény srácot!Mit ártott nektek,hogy ezt kell csinálni vele?!-próbáltam túlharsogni a tömeget,kevés sikerrel,de az egyik kigyúrt pali meghallhatta,mert intett társainak és a kockát közre fogva tették meg azt a pár lépést felém,majd megálltak előttem.Az öt srácból a legkigyúrtabb pasas közvetlenül előttem fél lépésnyire állt meg.Hatalmas termetével fölém magasodott,miközben gúnyos mosollyal illetett engem.Szemei végig perzselték egész testem,majd pár másodpercre megállt tekintete melleimnél.Idegességemben már ujjaimat piszkáltam,de próbáltam nem mutatni felé semmi érzelmet amik most bennem dúlnak.Idegesség,félelem,düh keveredett bennem,amit nagyon próbáltam eltitkolni előlük.Lehet,hogy jobban át kellett volna ezt gondolnom mielőtt cselekszem,de ha már eljutottam idáig nem fogok megfutamodni.
Ridegen felpillantottam rá,majd a kockára mutogatva elkezdtem magyarázni.
-Minek kell bántani szegény srácot?Miért nem lehet békén hagyni,biztos vagyok benne,hogy nem tett ellenetek semmi rosszat,ami miatt így kéne bánni vele.-néztem rá immár dühösen,majd fejemet kissé oldalra döntöttem.Az előttem álló srác arcán egyre szélesebb vigyor öltött formát,ami kissé meg rémisztett,de egyben fel is dühített engem.A levegőt kissé szabálytalanul vettem,agyam vitt előre s diktálta ajkamnak a szavakat,melyek mondatokká formálódtak,de testem enyhén remegett amikor kicsit elmozdultam eddigi helyemről,bár nem csoda....még magamért sem igazán tudok kiállni,erre most veszekedést kezdeményeztem egy nálam sokkal erősebb nem felé,csak hogy megvédjek egy srácot,akit nem is ismerek.A hatalmas termetű fiú közelebb hajolt felém,de hangját feljebb vette,hogy ne csak én halljam,hanem mindenki aki az iskola ezen területén tartózkodik.
-Na mi az kislány,a barátod nem tud nélküled kiállni ellenünk?-harsogta arcomba.Lehellette egyáltalán nem volt kecsegtető és szerintem beszéd közben le köpte a karomat,mert olyan érzésem van,mint ha apró víz cseppek száradnának rajta.
-Először is,nem a barátom,nem is ismerem-kezdtem,de félbeszakított mielőtt tovább mondhattam volna ami agyamban megfogalmazódott.
-Ohh,ez csodás.Akkor remélem szereted a kemény szexet,mert éppen szabad vagyok egy menetre.-kacsintott majd jobb karját átvetette vállamon és közelebb húzott magához,miközben hangosan felnevetett.Nevetése átszelte a folyosót,de hamarosan nem egyedül az ő hangját lehetett hallani,mert mindenki rázendített körülöttünk.Mi van ezekkel az emberekkel?Esküszöm rosszabbak,mint a gyerekek.
Még mielőtt keze melleimet érintették volna undorodva ellöktem magamtól és megigazítva felsőmet magabiztosan szemeibe néztem.
-Kibaszottul ne érj hozzám még egyszer.-néztem rá,majd a tömeg őrjöngését hallva körbe vezettem tekintetem.Csak pasik vettek körül minket,a lányok idő közben felszívódtak,így teljesen egyedül maradtam velük.A gondolat félelemmel töltött el és már nem voltam olyan magabiztos,mint eddig,kiszolgáltatottnak éreztem magam és egyértelmű volt számomra,hogy senki sem foglya beköpni őt,akkor sem ha itt a folyosó közepén erőszakolna meg engem.
Itt most ő irányított és én egy darab húsnak számítottam közöttük,amit ez a kigyúrt állat meg akar kóstolni......olyan voltam,mint a farkasok elé vetett hús.Túlélés egy a milliárdhoz eséllyel.
-Miért mi lesz ha hozzád érek?-kérdezte perverz vigyorral a képén közben lassan lépkedett felém.
Minden egyes lépés amit felém tesz arra késztet,hogy ugyan annyit hátráljak tőle.
Egyre nagyobb félelem hullámok söpörtek végig egész testemen,gerincemtől terjedve,a hideg rázott,a levegőt nehézkesen szívtam be tüdőmbe,szívem pedig vadul vert félelmemben.A következő pillanatban aprót sikoltottam amikor hátam a falnak ütközött.Nem tudom,hogy mit akar tőlem ez az állat,de az biztos,hogy innen már nincs menekvés.
-Na mi az drágám,elvitte a cica a nyelvedet?-simított végig állkapcsomon,amitől teljesen belém folytotta a szót.
-É....én.-dadogtam,miközben próbáltam arrébb fordítani fejemet érintése elől,de nem engedte,inkább közre fogva államat tartotta maga felé fordítva fejem.Egész testem bizsergett az ijedtségtől,úgy tűnik semmi esetre sem akar elengedni és ez nem jó jel.
-Ugyan már édes,nyisd nagyra a szád és mutasd meg milyen szépen tudsz beszélni.Az előbb nagyon ki tudtál állni ezért a kis taknyosért,hát hajrá.Most állj ki magadért,ha akarsz,de ha nem nekem az is megfelel,jól jönne egy ilyen hatalmas száj a farkam körül.-mondta perverz vigyorral a képén,miközben nekem dörgölte teste alsó részét.Éreztem a dudort ami egyre keményebbé válik nadrágján keresztül.Próbáltam eltaszítani magamtól,de egyik kezével lefogta karjaim,így egy helyben tudott tartani,míg másik keze elindult felfedezni testem minden apró részét.
Túl erősen tartott,így nem tudtam sem kiszabadulni sem pedig ellökni magamtól.Senki sem segített volna nekem,mindenki tapsolt és fütyült körülöttünk,még a kocka srác is nézte a "műsort".
Keze fentről indult útnak le a karomon,majd át mellkasomra,s amint a mellemhez ért mocskos mancsával kigördült szemeimből az első könnycsepp.Szívem megállíthatatlanul dobbant egyre gyorsabban,míg erőm kezdett elszállni testemből......Meg fog erőszakolni és semmit sem tehetek ellene,erősnek mutatom magam,de valójában gyenge vagyok.Soha nem gondoltam volna,hogy így veszítem el önmagam,egy perverz rohadék által.
Keze nem hagyta abba testem fogdosását,bár lassan haladt,de már elért hasamig,ekkorra két srác lefogta mindkét karomat és számat is,hogy meg se próbáljak segítséget kérni.
Pólómat feljebb gyűrte és már el kezdte kigombolni farmerem.Már zokogtam és rúgkapálni próbáltam,de ennek az lett az eredménye,hogy egy hatalmas ütés érte gyomromat,amitől össze görnyedtem,a fájdalom erősen marta végig belső szerveimet és könnyeim áztatták felsőmet.
Az oldalamnál álló fiúk felegyenesítettek,hogy főnökük tudja folytatni előbbi tevékenységét.Valóban itt a vég...már semmit sem tehetek ellene.Azt hiszem feladtam a küzdelmet,akaratom eltűnt mind egy szálig,már csak a fájdalom maradt,amit kívül-belül éreztem egyaránt.
-Itt meg mi a fasz folyik?!-üvöltötte egy mély férfi hang.Szemeimmel nem láttam senkit,mivel fejem nem tudtam elfordítani,de reméltem,hogy vége lesz ennek a borzalomnak,amit most tenni készülnek velem.Hallottam,ahogy az idegen cipői aprót koppannak minden felénk tett lépésénél.
-Mi a rákra készültél az imént Troy?-ismételte meg előző kérdését követelőző hangon az ismeretlen.
Ezek szerint Troy-nak hívják ezt a faszkalapot,aki még az előbb előttem térdelt,hogy megszabadítson alsó ruházatomtól és megerőszakolhasson.Az említett már két lábon állt előttem,de tekintetét most nem rajtam tartotta és bár ő nem fogott,de a másik két férfi igen.Ahogy Troy lépett párat előre,ezek a férgek követték őt,s engem is magukkal ráncigáltak.Amint szemeimmel felmértem megmentőmet,hatalmas döbbenet lett úrrá rajtam.Megnyugodtam,hogy ismerem az illetőt,de nagyon elképedtem,hogy a ma reggeli történtek után még képes ezt megtenni értem.Már nem féltem csak attól,ami ezek után bekövetkezhet.
-Ugyan már.Csak egy kicsit szórakoztunk a drágával.-simított végig bal karomon,bebiztosítva ezzel mondatát.Amint megéreztem érintését automatikusan arrébb húzódtam,mire szúrós tekintetet kaptam válaszul.
-Nekem nem úgy tűnt,mint ha élvezné a kis játékodat.-néztek farkas szemet,majd folytatta.
-Engedd el őt és húzzatok innen a picsába.-mondta ellent mondást nem tűrő hangon és várta,hogy bekövetkezzen akarata,de ezt szerintem ő sem gondolhatta ilyen egyszerűnek.
Troy hangosan felnevetett,majd elrántott a két srác kezei közül,hogy immár ő tarthasson karjai fogságában,ezzel megmutatva mindenkinek körülöttünk,hogy övé a döntés.
-Nem úgy megy az haver.Valamit valamiért,emlékszel?Mint a régi szép időkben.-vágta vissza gúnyos hangnemet ütve meg ezzel,de meg sem rémisztette az előttünk várakozó személyt.
Még soha nem láttam őt ennyire komolynak,tekintete érzelem mentes volt és arc vonásai meg sem rezdültek,amikor meghallotta Troy szavait.Szinte már ijesztően rideg volt,ahogy ott állt mozdulatlanul.
-Mire gondoltál?-kíváncsiskodott érzelem mentesen,de akkor is tudtam,hogy ha már ezt megkérdezi akkor valamennyire fontos lehetek számára,hiszen próbál megmenteni úgymond.
-A múltkor csaltál és ezért győztél is,de most egy vissza vágót követelek.-ráncigált meg jobbra balra Troy.Karom hihetetlen mértékben fájni kezdett,ami egy halk sikolyt váltott ki belőlem.
Ez  a rohadt dög,mindenütt kék zöld foltokat fog hagyni testemen,mielőtt végre elengedne..
-Először engedd el a lányt-parancsolt rá,de Troy ezt nem hagyta szó nélkül.
-Még mit nem,még a végén i....-kezdte,de rögvest félbe is szakította őt.
A tömeg már feloszlott,amikor molesztálni kezdtek,így csak Troy,a csatlósai és én hallhattuk azt a mély és agresszív hangot,amit megmutatott nekünk.
-Azt mondtam,hogy engedd el te faszfej.-ordított fel,majd ennek hatására szívem hevesen kezdett el kalapálni.Ennyire erőteljes egyéniség,eddig nem láttam még ezt az oldalát,egyszerre tetszik is,de ugyan akkor megrémít a tudat,hogy egyáltalán ismerem őt.Vajon képes lenne értem bántani akár kit is?És ha igen,akkor meddig megy el?Gondolatok cikáztak össze vissza a fejemben,miközben még mindig féltem "fogvatartóm" karmai között.De ez után a mondat után olyan dolog történt,amit soha nem vártam volna.Troy lassan leengedte karját,ezzel szabad utat engedve nekem.Ennyi volt,nem is kellett több,lábaim vittek előre már szinte szaladtam,hogy ahhoz a férfihez érhessek végre aki megmentett a legnagyobb megaláztatástól a világon.
Amint oda értem még magamat is megleptem azzal,hogy a karjai közé vetettem magam.
Szívem hevesen dobbant immár nyugodtabban,mint az imént.......már nem féltem,úgy éreztem biztonságot leltem hősöm karjai között,testem még ugyan mindig remegett az előzőleg ért sokktól,amit Troy okozott,de mégis lenyugtatott,ahogy hátamat simogatta megnyugtató dolgokat suttogva fülembe.
-Sssss,semmi baj Zoe.Figyelj....itt az autóm kulcsa,menj ki és várj meg a kocsiban.-mondatára felkaptam fejem és ellenkezni kezdtem.Nem hagyhatom őt egyedül,főleg ezek után nem.
-Nem megyek el nélküled Harry.-öleltem át jobb karját,miközben tekintetem szakadatlanul tartottam gyönyörű íriszei fogságában.Láttam szemeiben mennyire ideges már így is és engedetlenségem nem boldogította őt,sőt.......
-Zoe,menj ki és várj meg abban a kibaszott kocsiban.-sziszegte ingerűlten.
Hangja borzongásra késztetett és félelmet sugárzott belém,aprót bólintottam majd ellépve mellőle elvettem kezéből a kocsi kulcsot és vissza sem nézve kiszaladtam az udvarra.
Fogalmam sincs mi ütött belém.Egyáltalán miért hallgatok rá?Ennyi erővel már haza is szaladhatnék,mégsem teszem meg....de miért nem?Mi ez az érzés,ez a valami ami vissza tart attól,hogy itt hagyjam őt?Miért maradok mellette folyton?Amióta ide jöttem mást sem csinál csak megaláz és földre tipor,most meg megment és próbál segíteni....mi történt vele reggel óta?
Annyira kiismerhetetlen a viselkedése,teljesen össze zavar vele.
Körül néztem az udvaron,de egyáltalán nem emlékszem melyik Harry autója...A francba!!
Tekintetemmel többször is végig pásztáztam az összes négy kerekű járművet,de egyik sem az volt,amelyik nekem kellene.Idegességemben a kezeim közötti kulcsot kezdtem el birizgálni,majd egyik ujjammal végig simítottam valamin.Egyáltalán nem volt az akasztón semmi fajta játék,majd amint lenéztem akkor vettem észre az autó feloldó gombját.
Hihetetlen meg könnyebülés futott végig rajtam,amikor benyomtam a kis gombocskát és meghallottam egy sípoló hangot az autók tömkelege között,majd a sípolást piros fényáradat követte.
A riasztót kapcsolhattam be véletlenül,de ez pont kapóra jött....amint észrevettem a villogó kocsit gyors tempóban elindultam felé,majd oda érve kinyitottam az anyós ülés felőli ajtót és beszálltam.
Percek teltek el amióta kijöttem,de Harry még nem jött ki.Kezdtem megijedni.
Mi van,ha össze verekedett azzal a féreggel?Atya ég,bele sem merek gondolni,hiszen amíg ők hárman voltak,én nem foglalkozva semmivel kifutottam ezzel teljesen magára hagyva Harry-t.
Ha valami baja esik az az én hibám lesz.Minden az én hibám...
Belekevertem magam egy olyan dologba amihez semmi közöm nem volt és amikor Harry a megmentésemre sietett én simán ott hagytam őt azokkal a rohadékokkal.
Ott maradhattam volna vele,kérhettem volna segítséget valakitől,hiszen egy iskolában vagyunk,nincs olyan,hogy senki sem jött volna segíteni a tanárok közül!De nem....én hallgattam rá,pedig tudtam,hogy egyedül lesz velük.Szemeimből akaratlanul csordultak ki a könny cseppek,amiket hagytam lefolyni az arcomon.Hogy tehettem ezt vele?Soha nem bocsájtom meg magamnak,ha valami baja esik miattam.
A következő pillanatban az iskola ajtaja kicsapódott.Harry lassú tempóban lépdelt lefelé a lépcső fokokon,majd amint közelebb ért az autóhoz kipattantam a járműből és átsiettem a kocsi másik oldalára,ahol Harry várt rám.Nem láttam arcán sérülést,haja ugyan olyan kócosan meredezett minden felé,mint eddig.Szemei fekete helyett vissza váltottak az eredeti smaragdzöld színre tehát már nem mérges.Hangosan szívtam be számon keresztül a levegőt,majd feltettem neki a kérdést.
-Jól vagy?-néztem íriszeibe,majd bólintással válaszolt,ami kicsit nyugodtabbá tett engem.
-Mi történt oda bent?-kezdtem el fürkészni arcát,de semmi jelét nem láttam rajta fájdalomnak.
Most Harry ajkai közül tört fel egy hangos sóhaj,majd kezével végig szántott göndör tincsein.
Ez volt az a pillanat,amikor szívem kihagyott egy ütemet.....
Ahogy hajába szántott észre vettem a kéz fején éktelenkedő vérfoltokat és zúzódásokat.
Magyarázatra várva fogtam meg sérült kezeit,hogy jobban szem ügyre vehessem rajtuk a sérüléseket,de a kezén lévő sebek egyikéből sem jött annyi vér,mint ami Harry-n volt.
-Mit csináltál?-néztem fel ijedten arcára,mint ha nem lenne egy értelmű tette.
-Az nem fontos.Ülj be az autóba.-utasított,majd elhúzta tőlem kezeit és beszállt a vezető ülésbe a kormány mögé.Nem tehettem mást követtem utasítását és megkerülve a kocsit beszálltam mellé.
Soha nem gondoltam volna,hogy ennyi mindent megtesz értem.Hogy ennyire kiáll mellettem és megvéd.Mert ezt tette.......ha ő nincs akkor már régen megerőszakolt volna Troy,vagy talán egymás után mind a hárman ő és a segédei is.
-Kö...köszönöm....-sütöttem le pilláim,miközben végre sikerült kinyögnöm ezt az egy szócskát ami megfogalmazódott bennem.
-Kösd be magad,elmegyünk.-jelentette ki,nem törődve előbbi kijelentésemmel.Fejem Harry felé fordítottam és hitetlenkedve ráztam a fejem.Hogy lehet ennyire közömbös.
-Nem akarom,hogy Joanna így lásson.-céloztam ezzel anyukájára,ki teljesen biztos,hogy felhívná a zsarukat.Nem veszi fél vállról az ilyen dolgokat egy ember és biztos vagyok benne,hogy ő sem tenné.Pólóm a mell résznél elszakadva és karomon egy liluló tenyér lenyomat található.Elég volt ennyi bonyodalom egy napra,nem akarom,hogy még az anyja is közbeszóljon.
-Egy szóval sem mondtam,hogy haza megyünk.-kanyarodott ki az iskola parkolójából,majd egyenesen a főút felé tartott a táblákból ítélve.Meglepődve pillantottam rá,majd bekapcsolva a biztonsági övet próbáltam kényelmesen elhelyezkedni az útra.
-Hová viszel Harry?-tettem fel a kérdést miközben próbáltam nyugodt maradni idegességem ellenére is.Az említett egy pillanatra rám tekintett,de aztán újra az útra terelte figyelmét.
-Oda ahol nem találnak meg.-tartott egy pillanatnyi szünetet mielőtt folytatta volna.Nem mertem közbe szólni,túl komolynak tűnt a dolog ahhoz,hogy belerondítsak a hülyeségeimmel.
-Mostantól mindent úgy csinálsz,ahogy azt én mondom.Nem állsz ellen semminek sem,ha azt mondom maradj itt,akkor megteszed,ha azt mondom mentsd a bőrödet és hagyj itt engem akkor elhúzol...megértetted Zoe?-mondta halál komoly arccal.Az ütő megállt bennem egy pillanatra.Mibe kevertem magam?Miért szabhatná meg nekem,hogy miket csinálhatok és miket nem?
-Mi a fenéről beszélsz Harry?Miért kéne elfutnom akár ki elől is?-akadtam ki teljesen.Hangom átcsapott hisztérikussá,kezeimmel mutogattam magam előtt miközben feltettem ezt a két rövidke kérdést neki.Már nem értek semmit.Fogalmam sincs mi fog történni ezek után,de mondata halálra rémített engem.Menekülni.......de mi elől?
Harry gond terhelten felsóhajtott,majd kiérve az autó pályára beletaposott a gázba,így száguldottunk a kocsik között cikázva.Látszik az arcán,hogy próbálja nekem össze rakni a dolgokat,majd amint ez sikerült megszólalt.
-Aki próbált megerőszakolni Troy.-nézett egy pillanatra rám,de tényleg csak egy pillanat volt,mert rögtön vissza tért tekintetével az útra.Neve hallatán egy fintort vágtam,majd szavak helyett csak bólintottam jelezve,hogy folytathatja.
-Nem az iskolánkba jár és az a másik két pali sem.Ők egy szekta tagjai úgymond és te keresztezted a lépésüket azzal,hogy közbe léptél.Valószínűleg az a fiú volt az elsődleges célpont,de kétlem,hogy a suliba akarták volna elintézni.Fogalmam sincs mit akarnak pontosan attól a sráctól,de azt tudom,hogy a közbelépésed miatt a tervüket el kell csúsztatniuk.A fiú felhívta a milliárdos apját,aki rögtön testőröket rendelt mellé,így nehezebben lesz elérhető.Miután mindenki ott hagyott titeket négyesben a fiú is eltűnt,így Troy-nak ki kellett valahogy adnia a felesleges feszültséget.Nehéz ezt elmagyarázni,de a szex segíthet ebben.Troy saját magának akart örömöt okozni,neked pedig fájdalmat.Itt jövök én  képbe.-folytatta mielőtt közbe szólhattam volna.
-Nem engedtem neki,hogy megdugjon és e miatt össze is kaptunk,majd lelépett.-mondta miközben én kikerekedett szemekkel figyeltem mondandóját.
-Ha elment akkor miért nem mehetünk  haza?-néztem rá értetlenül.Most már nem akartam semmit,csak befeküdni egy teli kád forró vízbe és megnyugtatni magam,hogy ez csak egy álom volt.
-Hát még most sem érted?!Nem vihetlek haza,tudni fogják hol találjanak meg.Már nem vagy biztonságban se otthon se máshol.Mostantól te is célpont vagy.....-mondta el egy szuszra.
Hirtelen elsötétült minden körülöttem és csak a fekete űr maradt számomra.

                                        ******



Kommentelni mindig szabad,sose feledd kedves szavad,mindenkinek jól jön párszor,ha látja ki mennyit lájkol,örül annak minden író,ha részéhez jön pár jó szó.Nem haragszom semmiért,ha véleményként írsz egy regényt,lehet az jó vagy rossz is,örülök már annak ha írsz is.Elfogadom a kritikát,mert minden embernek kell egy pár jó tanács.


Csak hajrá.
Puszi: Blogger




2015. május 30., szombat

Közvélemény kutatás

Sziasztok.
Először is:már dolgozok a 3-ik részen
Másodszor:láttam,hogy valaki rossz-nak értékelte a blogomat
A második ponttal kapcsolatban szeretnék egy kicsit "beszélni".
Természetes dolog,ha vannak olyan emberek akiknek nem tetszik az amit én csinálok/írok/alkotok,bevallom egy kicsit rosszul esett,de azért raktam ki ezt a kutatást,hogy lássam kinek mennyire tetszik az írásom,így attól,hogy rosszul esett örülök is egyben,hogy van aki ezt is merte vállalni.Kérlek titeket őszintén jelöljétek be továbbra is a tetszési körből azt a fokot,ami szerintetek jellemzi a blogomat,mert ha jó választ kapok,ha rosszat,az csak jobban inspirál és tudok javítani a dolgokon :) Szeretném,ha írnátok a blog chat-jébe vagy a legutóbbi rész alá,hogy mi tetszik vagy éppen nem tetszik a blogomban,csak az őszinte választ,hiszen a rosszból is tanulhat az ember és talán később valami szuper alakulhat ki belőle.....Csak ennyit szerettem volna mondani,várom a véleményeket.Mindenki aludjon jól.Puszi

                                                                                                                                          ***Blogger***

2015. május 28., csütörtök

Hahóóó

Sziasztok.Csak szeretnék szólni nektek,hogy haladok az iskolában,így a jegyeim remélhetőleg sikerül kijavítani,de a lényeg az,hogy már dolgozok a harmadik részen és nemsokára az is felkerül.Remélem bírjátok kivárni...Puszi :*

                                                                                                                               ***Blogger***

2015. május 18., hétfő

2.rész:Miért...

Sziasztok.
Íme megérkezett a második rész :) Rövidebb lett,mint az első,de amint már írtam most nagy a hajtás a suliban.És az is lehet,hogy nem este tízre kellett volna befejeznem.....reggel persze korán kelek.
De remélem,hogy valamennyire meg fog felelni nektek ez a rész is,mint az első :)
Kérek minden olvasót,hogy a chat-be,a rész alá nyugodtan írjon amit akar és szavazzatok az oldalsávban lévő kérdés alapján,vagy a rész alatti válogatásban. :)
Köszönöm nektek,hogy olvassátok a blogom...remélem tetszeni fog.
Aludjatok jól és jó olvasást.
Puszi... :*

                                                                                                                       ***Blogger***







"-Mit ártott neked az a szekrény?-kérdezte egy mély hang a hátam mögül,mire annyira összerezzentem,hogy aprót sikítottam.Amilyen gyorsan csak tudtam megfordultam tengelyem körül.
Ezt nem hiszem el..........."


 Szívem hevesebben kezdett dobogni,szemeim megteltek könnyel.....eltűnt a szekrény iránt érzett dühöm,helyébe boldogság és hitetlenség került.
Ez hogy lehet?Ő hogy?Mikor?.........Lábaim önszántukból kezdték átszelni a folyosót,szinte már futottam,miközben szemeimből megállíthatatlanul potyogtak a könnyek melyek lefolytak az arcomon. A levegőt kapkodva szedtem és éreztem,hogy nem kellene így futnom,de akkor nem érdekelt.....csak az volt a fejemben,hogy újra mellette legyek.
Amint két lépésnyire voltam tőle elrugaszkodtam a talajtól és beleugrottam kitárt karjai közé.
Jó volt érezni az illatát,testéből áradó folytonos melegséget,egyszerűen annyira hiányzott,hogy azt a hiányt el se tudtam volna képzelni.....egészen eddig.Sokszor mondják,hogy akkor hiányzik a legjobban amikor az orrod előtt van...ez igaz.
-T....te hogy?!-zokogtam vállába temetve arcom.Nem bírtam abba hagyni a sírást,miközben nyugtató szavakat suttogott fülembe.Nem hiszem el,ez hogy lehet?
-A..én a..azt hi...hittem.....-kezdtem dadogva,de még mindig magamhoz szorítottam őt.
-Ssss......nyugodj meg Zoe.Minden rendben,most már itt vagyok.-simogatta hajamat és hátamat felváltva.Emlékek tömkelege tőrt fel belőlem,a nyár a sok hülyülés,a kis kori fa házunk,a sérülések és a támadás.A támadás!!....
-ÚRISTEN!!!É..én azt hittem,mi.....hogyan?Halottnak kellene lenned.-toltam el magamtól ijedten,majd egy lépést hátráltam.Teljesen egyértelművé tettem számára,hogy félek tőle.
-Hé,Zo.Semmi baj,mindent elmagyarázok csak ne itt.Kérlek.....gyere velem.-lépett hozzám közelebb kérlelő tekintettel.A stílusa sokat változott és tetoválása sem volt eddig,de az arca,a gyönyörű barna szemeiből áradó melegség nem tűnt el.Látom rajta,hogy komolyan szeretné nekem elmagyarázni a dolgokat.....hogy lehetek ilyen hülye?!Hiszen tudom,hogy soha nem ártana nekem,akarattal biztos nem.Aprót bólintottam,majd követtem őt a folyosón.Elhaladtunk a szekrényem mellett át egy két szárnyú ajtón.Az iskola fehérre meszelt falai között igyekeztünk egy számomra még ismeretlen helyre.Fogalmam sincs hová vezet,hogy akarja elmondani......de mindent ki fogok szedni belőle.
Választ akarok a kérdéseimre......éveken át azt hittem,hogy a legjobb barátom halott és most mégis itt sétál előttem teljes épségben karcolások,hegek nélkül.Hogy élhette túl a támadást?
Még mindig tisztán emlékszem arra a napra.Úgy volt,hogy meg ünnepeljük a nyolcadikos létet,ovi óta erre vártunk mind a ketten,de amikor itt volt az ideje,hogy eljöjjön értem...Nem értettem mi van,nem tudtam miért késik ennyit,hiszen nem szokott késni se.Elhitettem magammal,hogy későbbi időpontot beszéltünk meg és ezért nincs még itt.De három óra elteltével se jött,és megcsörrent a vezetékes telefon,amit anyám vett fel miközben én néztem tovább a tv-t.
Fogalmam sem volt róla,hogy anyám miért kezdett hirtelen sírni,nem értettem én hülye,hogy nagy baj van.Anya letette a telefont én pedig oda mentem kideríteni a történteket,de nem csak én,hanem apa és az ikrek is Nora és Zack.Soha nem felejtem el azokat a sajnálkozó és gyásszal teli pillanatokat amiket kaptam akkor,amikor anya elmondta,hogy mi van.Azt hittem összeroskadok a fájdalomtól!!
A fiú,akibe kiskorom óta szerelmes voltam,a legjobb barátom.....halott.Napokig nem tudtam abba hagyni a zokogást,úgy éreztem megállt az idő,magamban reméltem,hogy ez csak egy rossz álom,amiből fel fogok ébredni....de hamarosan eltemettük őt.
A szülei nem akarták,hogy meglássa valaki a sebeket,amiket a támadásnál szerzett...és ezt mindenki tiszteletben tartotta.A temetésen a pap végtelennek tűnő sorokat olvasott fel a Bibliából,de engem az sem érdekelt volna ha örökké itt kell állnom.....csak vele legyek.
Mindezek után hetekig nem tudtam rendesen enni,fogytam 5 kilót két nap alatt és a szüleim orvoshoz vittek.Semmit nem segített,ő is csak egy ember és nem oldhatja fel lelkemről a láncot.Ennek ellenére hamar be kellett látnom,hogy ez így nem mehet tovább,azzal nem hozom vissza őt,ha sajnáltatom magam és éhezek.Elkezdtem újra az életemmel foglalkozni,azzal ami van és nem azzal,amit elvesztettem,próbáltam eljárni otthonról,amit mindenki jónak látott a környezetembe.Új embereket ismertem meg és új dolgokat próbáltam ki.....kezdett minden helyre állni bennem,aztán meghaltak a szüleim és testvéreim is.Azóta nem tudom magam "kijavítani".Most pedig itt sétálok a halott barátom mellett és próbálom kiélvezni a pillanatot mielőtt elmúlna.
Mire feleszméltem több ajtó mellett is elhaladtunk,megállt egy hatalmas fa ajtó előtt,majd kinyitva azt szembesülhettem azzal,hová is hozott.Egy hatalmas terembe léptem be,óriási polcokkal,melyeken könyvek helyezkedtek el,asztalok voltak összetolva körülöttük minimum 4-5 székkel.
Halkan köszöntem a könyvtáros nőnek,majd amikor nem figyelt fel könyve lapjai közül nem törődve vele haladtam tovább a polcok között.Valóban nagy ez a terem,mert már legalább négy hosszú könyvespolc mellett elmentünk,mire kísérőm végre megállt.Tekintettem elszakítottam a könyvekről és teljesen az előttem álló személyre koncentráltam minden figyelmem.
-Jesse.Miért ide hoztál?-kérdeztem meg kíváncsian mielőtt a fontosabb kérdésre tértem volna rá.
-Ne olyan hangosan és már nem Jesse vagyok.-csitítgatott,majd egy asztalig tessékelt,ahol én az egyik ő pedig a másik oldali széken foglalt helyett.
-Szóval...mi az,hogy nem Jesse vagy?-néztem rá kérdőn,mire egy nagy sóhajtás után válaszolt kérdésemre.
-Régen magadtól is tudtad volna egy ilyen egyszerű dologra a választ.-rázta a fejét nem tetsző módon,de mire megszólalhattam volna folytatta.
-Itt nyugodtan tudunk beszélgetni anélkül,hogy valaki megzavarna minket.A könyvtáros nő félig süket,néha azon csodálkozom,hogy a szemüvege segíti őt a látásban.-nevetett fel halkan,majd csendben nézett ki a fejéből,mintha valamilyen gondolat rabul ejtette volna elméjét,pedig még csak fel se hoztam a lényeget,akkor min agyalhat?
-Jesse..-lóbáltam jobb kezem arca előtt,folytatást várva,amikor hirtelen megragadta csuklóm és felpattanva ülő helyéről magával rántott engem is,ezzel feldöntve mind a két széket,amik hatalmas koppanással dőltek el a padlóra.Ijedtemben sikítani akartam,de másik kezével befogta számat visszafojtva hangom.Egyre jobban szorította karom,ami lüktetni kezdett a fájdalomtól.Próbáltam ráncigálni karomat,hogy engedje el,de minnél jobban küzdöttem ellene,szorítása annál erősebben fogott körül.Szemeim kikerekedtek,szívem hevesebben vert a megszokottnál,míg mellkasom gyorsan emelkedett és süllyedt.
-A nevem már nem Jesse.Mostantól Christopher-nek kell hívnod,vagy Chris-nek.Mit tudom én a kurva életbe is,de semmi képen se Jesse-nek!Megértetted?-nézett rám ellentmondást nem tűrő hangon,miközben szemei dühvel teli szikrákat szórtak magukból.Forró könnycseppek kezdték mardosni szemeim,amit próbáltam visszafojtani,miközben hevesen bólogattam szabadulásra várva.Je-vagyis Chris lassan emelte le kezét számról megbizonyosodva abban,hogy nem fogok sikítani,majd amint eltűnt csuklómról is szorítása,minden erőmet beleadva ellöktem magamtól annyira amennyire csak tudtam és futni kezdtem a kijárat felé.
Ez már nem az a fiú akit régen ismertem,ő már nem Jesse.....a fiú akit szerettem megváltozott és egyáltalán nem jó irányba.
Hallottam,lépteit mögöttem,ami egyre csak gyorsult!A könyvtár elejére értem,de már nem ült ott senki,így amilyen gyorsan csak tudtam futottam tovább át a hatalmas ajtón,végig a folyosón,üldözőmmel a nyomomban.Túl gyors...nem bírok ilyen gyorsan szaladni és mindjárt utolér!
Egyre nehezebben szedtem a levegőt,tüdőm megint kizárta a külvilágot......fulladozni kezdtem,de nem adtam fel,rohantam tovább,mint egy őrült.
Egy hatalmas két szárnyú ajtó jelent meg szemeim előtt,amit nagy erőfeszítéssel sikerült kilöknöm,így ki tudtam jutni a suli aulájába,de én szerencsétlen fasz orra buktam a saját lábaimban.
Nem bírtam felállni,valami történt a lábammal!
-Basszus..!!!-szisszentem fel halkan,ahogy próbáltam feltápászkodni,de eredmény ként újra a padlóra seggeltem.Jesse pedig már lassan beért,de hirtelen megszólalt az óra végét jelző csengő,mire minden teremből elkezdtek ki özönleni a diákok,elállva ezzel az utat.
Remek...tömegben biztos nem fog bántani,viszont ha jól veszem észre bántottam én magam egyedül is,nem kell ehhez segítség......A bokám kificamítottam a tüdőm lassan összeomlik,mondhatom remek első nap,és órán még nem is voltam.Gyorsan elő kerestem zsebemből az inhalálómat mielőtt a reggeli kis incidens megismétlődne,majd hatalmasat szippantottam bele,amitől éreztem,hogy lassan rendbe jönnek belülről a szerveim.Jesse-t már nem láttam a tömegben,így megnyugodtam egy kicsit,amíg valaki meg nem veregette a vállamat.Ilyen nincs!Egész nap csak ijedezek...és mi a ráktól?
Hátra pillantottam vállam felett,majd amikor megláttam a reggeli srácot,hatalmas mosoly húzódott számra.Csillogó kék szemei egy vonalba voltak az én kék pupilláimmal,ami nem csoda,hiszen még mindig a földön ülök ő pedig guggolva mutogatja gyönyörű fogait nekem.....vagyis vigyorog :)
-Őőőőő Zo.........miért ülsz a földön?-nevetett fel kicsit,majd újra rám koncentrált.Oh ez a szexi nevetés,ez a cuki arc....na jó ez honnan jött?Én nem szoktam ilyeneket mondani,még magamba se!
Rá emelve tekintetem a lehető legkedvesebben válaszoltam.
-Kificamítottam a bokám és nem bírok rendesen ráállni.-rántottam egyet vállamon válasz adás közben.Niall felhúzott szemöldökkel nézett rám,majd feltápászkodott álló helyzetbe és jobb kezét nyújtotta felém,segítség képen,amit természetesen rögtön elfogadtam.
-Melyik lábad fáj?-kérdezte kissé aggódó tekintettel,mielőtt talpra állított volna.A bal bokámra mutattam,majd amint meg tudta,segített felállni és bal oldalamra állva átkarolta csípőm és úgy vezetett lassan a folyosón,vissza a már ismert ápolói szobába.Remek,most megint találkozhatok
Mr.Frankenstein-el.....
-Fúúúúúú,nem akarok vissza menni oda.-mondtam ki hangosan,amit igazából magamban akartam kimondani.Gondolhattam volna,hogy ez lesz...Niall kérdő tekintettel figyelt rám,mire úgy éreztem muszáj neki elmondanom a reggeli kis "kalandomat".
-Asztmás vagyok és első óra előtt volt egy kis gondom ezzel.-írtam körül a történteket,mire szerencsémre nem kérdezett rá bővebben.Lehet nem is foglalkoztatja annyira,csak úgy csinál mint ha.
Drága szexi félisten barátom betámogatott a rendelőbe,majd miután  "Dr" befáslizta a lábam kifele is segített,hiába mondtam neki,hogy megy egyedül is a járás.Elkísért a szekrényemig,majd segített kinyitni azt,ha már nekem nem ment......igen még most sem,miért van valakinek ellenvetése,hogy normális vagyok-e?!
-Melyik osztályba vagy beosztva?-kérdezte,miközben én a szekrényben kutattam a könyvek között.
Joanna biztos ráparancsolt Harry-re,hogy hozza be nekem őket.Tök mind egy.
Előkerestem az órarendet és kikutattam belőle a következő órám,majd válaszoltam a Szöszi-nek.
-Asszem most Földrajzom lesz.-nézegettem a lapomat,amire ráfirkantottam a nevem.
-Nem azt kérdezte,hogy milyen órád lesz,hanem azt,hogy melyik osztályba fogsz járni,te szerencsétlen.Amúgy is mi a szart csináltál a lábaddal?-harsant fel a már jól ismert hang.Kivételesen nem ijedtem meg a hirtelen feltörő hangtól,hiszen ennyi ijedtség után már szinte hozzá szokik az ember.A hangjára mindenki felénk fordult,mire kicsit lejjebb vette a hangosságát,így elkerülve a folytonos figyelmet.Unottan néztem fel a papír lapocskáról és az emlegetett szamárra tekintettem,majd vissza az én kis szőke hercegemre és válaszoltam neki.
-11/B -s lettem Niall.-mosolyogtam rá,mint a vadalma és kiszedve a következő órára szükséges holmikat vissza zártam a szekrényt és elforgattam a zár kombinációját.
-Köszönöm a segítséget.-hajoltam hozzá és nyomtam egy puszit az arcára.Nekem jól esett,Niall elpirult,Harry pedig szinte forrt a dühtől....ami bevallom nagyon is tetszett,többször kellene idegesítenem őt.Becsengettek a következő órára,elköszöntem Nini-től,aki rögtön indult is a termébe,majd én is elindultam a számomra kijelölt terembe,mint mindenki aki még a folyosón bóklászott,Harry-t kivéve,aki még mindig ugyan olyan dermedten állt a helyén.
Nem foglalkozva vele sétáltam tovább,már egy lépéssel lehagytam,amikor elkapta a karomat és vissza rántott maga elé.Viszont amit ő nem tudhatott az az volt,hogy pont az a karom fájt,mivel Jesse is ott szorította meg,ahol most Harry,így hangosan felszisszentem és a hirtelen jövő fájdalomtól könnybe lábadtak szemeim.
Erre rögtön gyengített szorításán és elkezdte vizsgálgatni sérült kezem,de nem sokáig,mert amint észre vettem a zöldülő foltokat karomon elrántottam tőle,próbálva eltitkolni összetűzésemet  Jess-el.
Bár úgy tűnik lassú voltam,mert Harry elkerekedett szemekkel szemlélte tovább karomon az egyre jobban látszó foltokat.Nem tudom pontosan eldönteni mi zajlik le benne,de mint ha dühös lenne és....nem tudom,csak furcsa.Remek,lemaradok a második órámról is......
-Ki tette ezt?-kérdezte két percnyi hallgatás után.Na most mit mondjak,már nem bízok Je-vagyis Chris-ben,de fogalmam sincs miért akarja ezt tudni Harold,így inkább magamban kellene tartanom.
-Senki,csak felestem és ez a zúzódás keletkezett,még a bokám is kificamodott.-néztem félre miközben az ujjaimmal birizgáltam egy tincset haj zuhatagomból.Harry hangosan kezdett el fújtatni,majd megfogta államat és maga felé fordította fejem.Látszott rajta,hogy tele van ideggel,ennek ellenére nem erőszakosodott,nem fájt ahogy ujjai közre fogták állam,de nem is kellett volna,hogy fogjon......elég volt egyetlen pillantást vetnem smaragdzöld íriszeibe és teljesen rabul ejtett.Szemeim nem tudtam másfelé fordítani,miközben éreztem,ahogy a pír ellepi egész arcomat.
Ilyen nincs......a hülye marakodások után amiket reggel óta leművelünk egymással,hogy a rákba képes egy pillantásával rabul ejteni?!Testemen jól eső bizsergés futott végig,ahogy hüvelyk úját gyengéden végig vezette ajkamon,oda-vissza.Istenem...mi ez az érzés?Mit művel velem?
Szívem egyre hevesebben kezdett dobogni és a levegőt is máshogy szívtam be,de egyáltalán nem fulladtam vagy ilyesmi........csak nem is tudom.Látom Harry-n,hogy milyen gyorsan szívja be a friss oxigént a szervezetébe,majd hogyan fújja ki a már szennyezett szén-dioxidot.
Így jobban szem ügyre véve őt,nem is olyan rossz srác.Gyönyörű smaragdzöld szemei folyton csillognak,és bozontos haja is pont jól áll neki,bár kétlem,hogy sokat fésülködne.
Egy egyszerű fekete farmer van rajta és egy fehér póló,aminek egy része kidolgozott felső testére tapad........valahogy olyan másnak látom őt.Fejével lassan közeledni kezdett én fejem felé...
Úr isten!!!Szívem már szinte kiszakad helyéről olyan gyorsan dobban,vajon ő is érzi azt,amit én?
Most mit fog tenni?Meg csókol?Oh ne.....még nem akarom,csak adj még fél percet,hogy fel készüljek!Harry feje egyre csak közeledett meg állíthatatlanul.....talán már csak fél mm választotta el ajkainkat egymástól,szemeim lehunytam várva égető csókjára.
De a helyett,hogy meg csókolt volna éreztem,hogy szája fülemet súrolja,majd alig hallhatóan suttogni kezdett.
-Zoe...-nyögte félig,miközben én dermedten állva hallgattam őt.Ha eddig nem lett volna eléggé vörös arcom,akkor most már biztosan azzá vált,hiszen egy félisten ölelget!
-Ki csinálta ezt a karodon?-kérdezte kéjjel teli hangon,bennem meg már egyre jobban fokozódott a vágy.Istenem,csak csókolj már meg végre!!!Harry fel le járatta kezét sérült karomon vigyázva arra,hogy ne okozzon nekem fájdalmat vele,majd megismételte kérdését,ám ezúttal nedves csókot hagyott arcomon.Nem bírom tovább,akarom a csókját!Érezni szeretném végre nedves ajkait,ahogyan enyéimre tapadva veszi birtokba testem.A vágy hatalmába kerített és úgy tűnik egyre jobban sodor magával.A levegőt szinte már kapkodva szedtem és mindent megadtam volna neki egy csókjáért....mindent,így a választ is.
-Christopher volt.-sóhajtottam,miközben apró csókokkal halmoztam el nyakát.Nem számítottam rá,de öröm volt hallani azt a halk sóhajt,amit kiváltott belőle csókom,ezért folytattam tevékenységem.
Már nem érdekelt,hogy mennyit kések,vagy ki láthat meg minket.....teljesen eszemet vesztve vártam csókjára,de következő kérdése késleltette azt.
-Milyen Christopher Zoe?-csókolgatta nyakam,majd amikor elért egy ponthoz hangosan felsóhajtottam a jóleső érzés hullámtól.Amint kiszúrta gyenge pontomat gyengén szívogatni kezdte a vékony bőrt ott,ahol az imént csókokkal halmozott el.Ezzel teljesen elvéve tőlem az összes megmaradt kitartásom.
-Chri....Christopher Rowling..azt hiszem.-sóhajtottam,majd amint abba maradt kényeztetésem szemeim újra lehunytam és ajkaimon vártam a perzselő csókot....
-Baszod Zoe,te kurvára hiszékeny vagy.-nevetett fel keserűen,mire kipattantak szemeim.Harry már rég nem előttem állt,hanem egy ajtó felé haladt.Szemeim értetlenül meredtek rá,majd próbáltam összeszedni minden akarat erőmet,nehogy vissza szóljak.
-Pont ma reggel közöltem veled azt a nagyon szomorú hírt.Tudod,hogy soha nem jönnék össze ilyen kis pisissel,mint amilyen te vagy...ezt komolyan is gondoltam.Szerintem,ha ezek után ilyen könnyű volt becsapni téged,akkor ez nem csak nekem sikerülne.Kitudja,lehet legközelebb akár azt is engednéd,hogy megdugjalak,élveznéd mi?-kacsintott szemtelenül,majd eltűnt az ajtók áradata mögött.Én pedig itt maradtam teljesen egyedül,megszégyenülve lelkileg és testileg is sérülten.
Nos,íme ez vagyok én.....egy teljesen hülye,aki ezek szerint mindent megengedne egy fiú csókjáért..........Harry csókjáért.









2015. május 14., csütörtök

Drágáim....

Szervusztok gyerekek....kezdte az öreg nő amikor belépett a terembe :)
Na jó,félre téve a kis tréfámat,(ami nem is volt vicces) szeretném bejelenteni,hogy haladok a második résszel,csak az utolsó hetekben nagyon sokat kell hajtanom a suliban :(
Remélem mindenkinek jól telnek a napjai.....Puszi :*

                                                                                                                             ***Blogger***