3.rész:Célpont

Halihóóó!!
Sajnálom,hogy ennyit késtem,mint említettem ez az utolsó két hét eléggé megterhelő a suliba is.
Már elmagyaráztam ezt egyszer remélem,hogy nem haragudtok rám nagyon a nagy késedelem miatt.
Sok sikert a sulis túléléshez meg úgy alap az élethez.
Remélem,hogy tetszeni fog a rész és pipáltok,kommenteltek a részek alá,szavaztok vagy írtok chatbe.
De én már nagyon sok mindent remélek,szóval nem is húzom tovább a szót.
Jó olvasást drágáim.
Puszi :*

                                                                                                                                  ***Blogger***

                                                                         
                                                 ******      


Gondolataimat félre téve siettem a földrajz órámra,még csak 5 percet késhettem kb,szóval valahogy ki tudom magyarázni remélhetőleg.Több ajtó mellett is elhaladtam,mire megtaláltam azt ahová eddig igyekeztem.Halkan kopogtattam a fa ajtón,majd amint meghallottam egy "Jöjjön be" kijelentést,lassan lenyomtam a kilincset és benyitottam a terembe.
A terem falai itt is fehérre voltak mázolva,pont mint az összes többi teremben,az ajtóval szembeni falban ablakok,míg a táblával szemben lévő falon képek helyezkedtek el.
Egy egyszerű terem elvegyülve az összes többi között.
-Megtisztelne azzal,hogy becsukja végre az ajtót és ide fárad az asztalomhoz kisasszony?-szakított ki nézelődésemből a tanár.Megtettem amire kért,majd az asztala elé érve jobban szem ügyre vettem őt.
Az ötvenes  évei vége felé járhat kb,mivel sötét barna tincsei között fel-fel villan pár ősz hajszál,szemei hasonlóan haja színéhez barnák,de nem a sötétebb kategóriából,inkább ez a világosabb fajta.Arcán megjelennek az aprócska ráncok,és kisugárzása komolyságot képezz.
-Gondolom ön lenne az új diák.-fonta össze karjait háta mögött,majd alaposan végig mustrált tetőtől talpig.-Az egyszer biztos,hogy az órát nem ismeri.-húzta fel az orrát,majd asztala mögé lépve elkezdett kutakodni a hatalmas papír kupacok között.
-Elnézést tanár úr,de kicsit eltévedtem.-hazudtam a legártatlanabb arcot vágva,de ez a mogorva alak szóra sem méltatott csak kutakodott tovább,míg végre meg nem találta azt a dossziét,amit eddig keresett.Felnyitotta azt,majd egyszer a lapra,másszor pedig fel pillantgatott rám,majd hangosan krákogott egyet és megszólalt.Mély hangja átszelte az egész termet,hogy mindenki hallja amit mondani készül.
-Nos,ez az ifjú hölgy itt Zoe Harper,mától az osztályotok részét képezi ő is,így ha segítségre van szüksége szeretném ha rendelkezésére állnátok mindenben.Kijelölök mellé közületek valakit aki még ma körbe vezeti őt,hőn szeretett intézményünkben,van önként jelentkező?-tette fel a kérdést szigorúan.
Csak most fordultam meg,hogy leendő osztály társaimat is szem ügyre vehessem.
Mindenki egy emberként nézett engem,ami egy kissé irritáló volt számomra,de próbálva félre űzni ezt az érzést,vezettem tovább tekintetem rajtuk.Mindenki elpunnyadva ült a székén vagy feküdt a padon,látszott rajtuk,hogy fáradtak pedig még csak most kezdődik a nap.Egy lány a magasba emelte a kezét,először nem is értettem,hogy mi célból,de aztán rájöttem.....a körbe vezetés.
Amint megpillantottam a csaj arcát rögtön tiltakozni kezdtem.
-Igazán nem szükséges tanár úr.Már körbe vezettek az iskolában tudom,hogy mi hol van.-mosolyogtam "édesen" ,mire a tanár kérdő tekintettel nézett rám.
-Miss Harper,az imént még azt mondta,hogy eltévedt.Hogyan lehet ez,ha már ismeri iskolánk termeit?-kérdezte kételkedve bennem.Remek a végén még az első napomon szerzek egy szak tanárit.
-Tudja tanár út,össze tévesztettem egy másik teremmel.-hazudtam,de bevált.A tanár bólintott és egy hátul elhelyezkedő pad felé mutatott.Elindultam a padsorok között elhaladva osztály társaim mellett,akik nem leplezve végig rajtam tartották tekintetüket,míg hátra nem értem az utolsó előtti sorba az ablak mellé.
Innentől kezdve,amint leültem a székre senki sem foglalkozott velem tovább,mindenki a tanárra koncentrált,én pedig balra fordítva fejem bámultam ki az ablakon egész órán.
Nem volt annyira érdekes az udvart nézni,de lefoglalt egészen csengetésig,majd miután a tanár kilépett az ajtón mindenki össze szedte a könyveit és sorban elhagyták a termet,köztük én is.
Kerülgetve az embereket siettem a szekrényemhez,majd második próbálkozás után végre sikerült egyedül is kinyitnom azt.Elpakoltam a földrajz cuccom és elő szedtem a matekot,majd becsukva a szekrényt elindultam megkeresni a büfét.Vagyis csak indultam volna,ha nem állja utamat egy viháncoló teremtés.
-Na,milyen volt az első órád?-kérdezte mosolyogva,majd amint elindultam jött mellettem.
Nem igaz,hogy ez a lány mindenütt ott van.....Annyira boldog,úgy viselkedik mindenkivel,mintha soha semmi nem bántotta volna őt az életben...bár lehet így is van.Soha nem tudhatom,hogy melyik ember min ment keresztül eddigi életében,de abban szinte biztos vagyok,hogy ennek a lánynak nem volt semmi gondja eddig.Kedvetlenül ránéztem,hiszen nem mutathatom mindig vidámnak magam.Inkább leszek olyan amilyen valójában vagyok,mint hogy átverjek valakit.Elég ebből az apró álcából,ha barátkozni akar,akkor a valódi énem legyen a barátja ne az álarcom.
-Nos,az első órát lekéstem és ha észre vetted akkor a másodikra sem időben értem be.Egyébként dög unalmas volt és kurvára nem ismerek itt szinte senkit,ami nem is lenne gond,ha a suli rendesen lefoglalna ahhoz,hogy ne unjam halálra az agyam,de muszáj itt rothadnom még egy ideig,szóval kibaszottul örülnék neki,ha megmutatnád hol van a büfé,mivel ha nem juttatok valami ehetőt a szervezetembe éhen pusztulok.-magyaráztam el napomat egy szuszra.Tina ledermedve bámult rám,majd pár másodperc döbbenet után aprót bólintott és elindult.Remek,lehet megbántottam az egyetlen lányt aki normálisan állt hozzám.Mondhatom okos vagyok én is,de inkább ez,mint hogy bájologjak és mutassam magam Miss perfect kisasszonynak.
Hihetetlen mennyi ajtó van ebben az iskolában.Az emeletet még nem is láttam,de ha hasonlít a földszinthez akkor nincs is rá nagy szükség.
Több diák mellett is elhaladtunk,de egyikőjük sem volt érdekes,nem foglalkoztat sem a pom-pon csapat trécselése,sem más ami ennyire átmegy a csajos zónába...ugyan ki a fenét érdekel,hogy melyik fiúnak milyen a segge?
Itt mindenki csapatokba verődik és ez így van rendjén gondolom,de nekem megfelel az egyedüllét is,tökéletes és csendes.Tekintetem megakadt egy öt srácból álló csapaton,akik egy szerencsétlen gyereket próbáltak fenyíteni.
Szegény srác fele akkora sem volt mint ők öten,mégis próbált kiállni magáért!
Az egyik izom agy lekapta róla a szem üveget és körbe állva azzal kezdtek el dobálózni,míg a kör közepén a sokkal gyengébb kocka srác kapálózott,hogy vissza szerezze tulajdonát.Nem igaz,hogy nincs olyan intézmény,ahol békén hagynák a gyengébbeket.Miért nem lehet egyszer ebben a szaros életben védeni a hátra maradottakat,mintsem kekeckedni velük?!Körbe állták őket páran,de senki sem vállalta volna be,hogy megszakítsa őket játékukban,de ha ők nem akkor majd most én intézkedem ellenük.Irányt váltottam,hogy megszakíthassam a "kínzást",de Tina elkapta a karom,mielőtt akár egy lépést is tehettem volna feléjük.Értetlenül és dühösen pillantottam rá,mire kissé vissza hökkölt,de még mindig nem engedett el.
-Nem ajánlom.A suli foci csapatával nem érdemes szembe szállni,hidd el te jársz rosszabbul.-intett aggodalmas tekintettel,de megrántva vállam,kikaptam kezem szorításából és folytattam utam az egyre terebélyesebb tömeg felé.Remek,már azért is harcolnom kellesz,hogy egyáltalán a közelükbe férkőzhessek.Átverekedtem magam az emberek tömkelegén és talán több ember lábára is ráléphettem,de elértem célom és immár a kör gyűrű belsejében nézhetem az egyre csak durvuló macska egér viadalt.
A kockáról már nem csak szem üvege,de inge is hiányzott,ami miatt minden néző láthatta csontos felső testét.Látszott a srácon,hogy már nem bírja sokáig,túl gyenge lehet lelkileg hiszen már a sírás kerülgeti,ez látszik arcán,de nem adja fel...harcol tovább az elnyomás ellen.Hihetetlen ez az ellentét amit láttatni enged viselkedése.A tömeg egyre hangosabban kiáltozott körülöttük,sőt voltak akik fogadtak,hogy meddig bírja még szerencsétlen.Gratulálok az emberi faj ezen példányainak.
Pár lépést tettem a kör közepe felé,így kitűnhettem az ember áradat sorai közül,majd hangosan a dulakodó focistákra ordítottam.
-Hagyjátok már békén szegény srácot!Mit ártott nektek,hogy ezt kell csinálni vele?!-próbáltam túlharsogni a tömeget,kevés sikerrel,de az egyik kigyúrt pali meghallhatta,mert intett társainak és a kockát közre fogva tették meg azt a pár lépést felém,majd megálltak előttem.Az öt srácból a legkigyúrtabb pasas közvetlenül előttem fél lépésnyire állt meg.Hatalmas termetével fölém magasodott,miközben gúnyos mosollyal illetett engem.Szemei végig perzselték egész testem,majd pár másodpercre megállt tekintete melleimnél.Idegességemben már ujjaimat piszkáltam,de próbáltam nem mutatni felé semmi érzelmet amik most bennem dúlnak.Idegesség,félelem,düh keveredett bennem,amit nagyon próbáltam eltitkolni előlük.Lehet,hogy jobban át kellett volna ezt gondolnom mielőtt cselekszem,de ha már eljutottam idáig nem fogok megfutamodni.
Ridegen felpillantottam rá,majd a kockára mutogatva elkezdtem magyarázni.
-Minek kell bántani szegény srácot?Miért nem lehet békén hagyni,biztos vagyok benne,hogy nem tett ellenetek semmi rosszat,ami miatt így kéne bánni vele.-néztem rá immár dühösen,majd fejemet kissé oldalra döntöttem.Az előttem álló srác arcán egyre szélesebb vigyor öltött formát,ami kissé meg rémisztett,de egyben fel is dühített engem.A levegőt kissé szabálytalanul vettem,agyam vitt előre s diktálta ajkamnak a szavakat,melyek mondatokká formálódtak,de testem enyhén remegett amikor kicsit elmozdultam eddigi helyemről,bár nem csoda....még magamért sem igazán tudok kiállni,erre most veszekedést kezdeményeztem egy nálam sokkal erősebb nem felé,csak hogy megvédjek egy srácot,akit nem is ismerek.A hatalmas termetű fiú közelebb hajolt felém,de hangját feljebb vette,hogy ne csak én halljam,hanem mindenki aki az iskola ezen területén tartózkodik.
-Na mi az kislány,a barátod nem tud nélküled kiállni ellenünk?-harsogta arcomba.Lehellette egyáltalán nem volt kecsegtető és szerintem beszéd közben le köpte a karomat,mert olyan érzésem van,mint ha apró víz cseppek száradnának rajta.
-Először is,nem a barátom,nem is ismerem-kezdtem,de félbeszakított mielőtt tovább mondhattam volna ami agyamban megfogalmazódott.
-Ohh,ez csodás.Akkor remélem szereted a kemény szexet,mert éppen szabad vagyok egy menetre.-kacsintott majd jobb karját átvetette vállamon és közelebb húzott magához,miközben hangosan felnevetett.Nevetése átszelte a folyosót,de hamarosan nem egyedül az ő hangját lehetett hallani,mert mindenki rázendített körülöttünk.Mi van ezekkel az emberekkel?Esküszöm rosszabbak,mint a gyerekek.
Még mielőtt keze melleimet érintették volna undorodva ellöktem magamtól és megigazítva felsőmet magabiztosan szemeibe néztem.
-Kibaszottul ne érj hozzám még egyszer.-néztem rá,majd a tömeg őrjöngését hallva körbe vezettem tekintetem.Csak pasik vettek körül minket,a lányok idő közben felszívódtak,így teljesen egyedül maradtam velük.A gondolat félelemmel töltött el és már nem voltam olyan magabiztos,mint eddig,kiszolgáltatottnak éreztem magam és egyértelmű volt számomra,hogy senki sem foglya beköpni őt,akkor sem ha itt a folyosó közepén erőszakolna meg engem.
Itt most ő irányított és én egy darab húsnak számítottam közöttük,amit ez a kigyúrt állat meg akar kóstolni......olyan voltam,mint a farkasok elé vetett hús.Túlélés egy a milliárdhoz eséllyel.
-Miért mi lesz ha hozzád érek?-kérdezte perverz vigyorral a képén közben lassan lépkedett felém.
Minden egyes lépés amit felém tesz arra késztet,hogy ugyan annyit hátráljak tőle.
Egyre nagyobb félelem hullámok söpörtek végig egész testemen,gerincemtől terjedve,a hideg rázott,a levegőt nehézkesen szívtam be tüdőmbe,szívem pedig vadul vert félelmemben.A következő pillanatban aprót sikoltottam amikor hátam a falnak ütközött.Nem tudom,hogy mit akar tőlem ez az állat,de az biztos,hogy innen már nincs menekvés.
-Na mi az drágám,elvitte a cica a nyelvedet?-simított végig állkapcsomon,amitől teljesen belém folytotta a szót.
-É....én.-dadogtam,miközben próbáltam arrébb fordítani fejemet érintése elől,de nem engedte,inkább közre fogva államat tartotta maga felé fordítva fejem.Egész testem bizsergett az ijedtségtől,úgy tűnik semmi esetre sem akar elengedni és ez nem jó jel.
-Ugyan már édes,nyisd nagyra a szád és mutasd meg milyen szépen tudsz beszélni.Az előbb nagyon ki tudtál állni ezért a kis taknyosért,hát hajrá.Most állj ki magadért,ha akarsz,de ha nem nekem az is megfelel,jól jönne egy ilyen hatalmas száj a farkam körül.-mondta perverz vigyorral a képén,miközben nekem dörgölte teste alsó részét.Éreztem a dudort ami egyre keményebbé válik nadrágján keresztül.Próbáltam eltaszítani magamtól,de egyik kezével lefogta karjaim,így egy helyben tudott tartani,míg másik keze elindult felfedezni testem minden apró részét.
Túl erősen tartott,így nem tudtam sem kiszabadulni sem pedig ellökni magamtól.Senki sem segített volna nekem,mindenki tapsolt és fütyült körülöttünk,még a kocka srác is nézte a "műsort".
Keze fentről indult útnak le a karomon,majd át mellkasomra,s amint a mellemhez ért mocskos mancsával kigördült szemeimből az első könnycsepp.Szívem megállíthatatlanul dobbant egyre gyorsabban,míg erőm kezdett elszállni testemből......Meg fog erőszakolni és semmit sem tehetek ellene,erősnek mutatom magam,de valójában gyenge vagyok.Soha nem gondoltam volna,hogy így veszítem el önmagam,egy perverz rohadék által.
Keze nem hagyta abba testem fogdosását,bár lassan haladt,de már elért hasamig,ekkorra két srác lefogta mindkét karomat és számat is,hogy meg se próbáljak segítséget kérni.
Pólómat feljebb gyűrte és már el kezdte kigombolni farmerem.Már zokogtam és rúgkapálni próbáltam,de ennek az lett az eredménye,hogy egy hatalmas ütés érte gyomromat,amitől össze görnyedtem,a fájdalom erősen marta végig belső szerveimet és könnyeim áztatták felsőmet.
Az oldalamnál álló fiúk felegyenesítettek,hogy főnökük tudja folytatni előbbi tevékenységét.Valóban itt a vég...már semmit sem tehetek ellene.Azt hiszem feladtam a küzdelmet,akaratom eltűnt mind egy szálig,már csak a fájdalom maradt,amit kívül-belül éreztem egyaránt.
-Itt meg mi a fasz folyik?!-üvöltötte egy mély férfi hang.Szemeimmel nem láttam senkit,mivel fejem nem tudtam elfordítani,de reméltem,hogy vége lesz ennek a borzalomnak,amit most tenni készülnek velem.Hallottam,ahogy az idegen cipői aprót koppannak minden felénk tett lépésénél.
-Mi a rákra készültél az imént Troy?-ismételte meg előző kérdését követelőző hangon az ismeretlen.
Ezek szerint Troy-nak hívják ezt a faszkalapot,aki még az előbb előttem térdelt,hogy megszabadítson alsó ruházatomtól és megerőszakolhasson.Az említett már két lábon állt előttem,de tekintetét most nem rajtam tartotta és bár ő nem fogott,de a másik két férfi igen.Ahogy Troy lépett párat előre,ezek a férgek követték őt,s engem is magukkal ráncigáltak.Amint szemeimmel felmértem megmentőmet,hatalmas döbbenet lett úrrá rajtam.Megnyugodtam,hogy ismerem az illetőt,de nagyon elképedtem,hogy a ma reggeli történtek után még képes ezt megtenni értem.Már nem féltem csak attól,ami ezek után bekövetkezhet.
-Ugyan már.Csak egy kicsit szórakoztunk a drágával.-simított végig bal karomon,bebiztosítva ezzel mondatát.Amint megéreztem érintését automatikusan arrébb húzódtam,mire szúrós tekintetet kaptam válaszul.
-Nekem nem úgy tűnt,mint ha élvezné a kis játékodat.-néztek farkas szemet,majd folytatta.
-Engedd el őt és húzzatok innen a picsába.-mondta ellent mondást nem tűrő hangon és várta,hogy bekövetkezzen akarata,de ezt szerintem ő sem gondolhatta ilyen egyszerűnek.
Troy hangosan felnevetett,majd elrántott a két srác kezei közül,hogy immár ő tarthasson karjai fogságában,ezzel megmutatva mindenkinek körülöttünk,hogy övé a döntés.
-Nem úgy megy az haver.Valamit valamiért,emlékszel?Mint a régi szép időkben.-vágta vissza gúnyos hangnemet ütve meg ezzel,de meg sem rémisztette az előttünk várakozó személyt.
Még soha nem láttam őt ennyire komolynak,tekintete érzelem mentes volt és arc vonásai meg sem rezdültek,amikor meghallotta Troy szavait.Szinte már ijesztően rideg volt,ahogy ott állt mozdulatlanul.
-Mire gondoltál?-kíváncsiskodott érzelem mentesen,de akkor is tudtam,hogy ha már ezt megkérdezi akkor valamennyire fontos lehetek számára,hiszen próbál megmenteni úgymond.
-A múltkor csaltál és ezért győztél is,de most egy vissza vágót követelek.-ráncigált meg jobbra balra Troy.Karom hihetetlen mértékben fájni kezdett,ami egy halk sikolyt váltott ki belőlem.
Ez  a rohadt dög,mindenütt kék zöld foltokat fog hagyni testemen,mielőtt végre elengedne..
-Először engedd el a lányt-parancsolt rá,de Troy ezt nem hagyta szó nélkül.
-Még mit nem,még a végén i....-kezdte,de rögvest félbe is szakította őt.
A tömeg már feloszlott,amikor molesztálni kezdtek,így csak Troy,a csatlósai és én hallhattuk azt a mély és agresszív hangot,amit megmutatott nekünk.
-Azt mondtam,hogy engedd el te faszfej.-ordított fel,majd ennek hatására szívem hevesen kezdett el kalapálni.Ennyire erőteljes egyéniség,eddig nem láttam még ezt az oldalát,egyszerre tetszik is,de ugyan akkor megrémít a tudat,hogy egyáltalán ismerem őt.Vajon képes lenne értem bántani akár kit is?És ha igen,akkor meddig megy el?Gondolatok cikáztak össze vissza a fejemben,miközben még mindig féltem "fogvatartóm" karmai között.De ez után a mondat után olyan dolog történt,amit soha nem vártam volna.Troy lassan leengedte karját,ezzel szabad utat engedve nekem.Ennyi volt,nem is kellett több,lábaim vittek előre már szinte szaladtam,hogy ahhoz a férfihez érhessek végre aki megmentett a legnagyobb megaláztatástól a világon.
Amint oda értem még magamat is megleptem azzal,hogy a karjai közé vetettem magam.
Szívem hevesen dobbant immár nyugodtabban,mint az imént.......már nem féltem,úgy éreztem biztonságot leltem hősöm karjai között,testem még ugyan mindig remegett az előzőleg ért sokktól,amit Troy okozott,de mégis lenyugtatott,ahogy hátamat simogatta megnyugtató dolgokat suttogva fülembe.
-Sssss,semmi baj Zoe.Figyelj....itt az autóm kulcsa,menj ki és várj meg a kocsiban.-mondatára felkaptam fejem és ellenkezni kezdtem.Nem hagyhatom őt egyedül,főleg ezek után nem.
-Nem megyek el nélküled Harry.-öleltem át jobb karját,miközben tekintetem szakadatlanul tartottam gyönyörű íriszei fogságában.Láttam szemeiben mennyire ideges már így is és engedetlenségem nem boldogította őt,sőt.......
-Zoe,menj ki és várj meg abban a kibaszott kocsiban.-sziszegte ingerűlten.
Hangja borzongásra késztetett és félelmet sugárzott belém,aprót bólintottam majd ellépve mellőle elvettem kezéből a kocsi kulcsot és vissza sem nézve kiszaladtam az udvarra.
Fogalmam sincs mi ütött belém.Egyáltalán miért hallgatok rá?Ennyi erővel már haza is szaladhatnék,mégsem teszem meg....de miért nem?Mi ez az érzés,ez a valami ami vissza tart attól,hogy itt hagyjam őt?Miért maradok mellette folyton?Amióta ide jöttem mást sem csinál csak megaláz és földre tipor,most meg megment és próbál segíteni....mi történt vele reggel óta?
Annyira kiismerhetetlen a viselkedése,teljesen össze zavar vele.
Körül néztem az udvaron,de egyáltalán nem emlékszem melyik Harry autója...A francba!!
Tekintetemmel többször is végig pásztáztam az összes négy kerekű járművet,de egyik sem az volt,amelyik nekem kellene.Idegességemben a kezeim közötti kulcsot kezdtem el birizgálni,majd egyik ujjammal végig simítottam valamin.Egyáltalán nem volt az akasztón semmi fajta játék,majd amint lenéztem akkor vettem észre az autó feloldó gombját.
Hihetetlen meg könnyebülés futott végig rajtam,amikor benyomtam a kis gombocskát és meghallottam egy sípoló hangot az autók tömkelege között,majd a sípolást piros fényáradat követte.
A riasztót kapcsolhattam be véletlenül,de ez pont kapóra jött....amint észrevettem a villogó kocsit gyors tempóban elindultam felé,majd oda érve kinyitottam az anyós ülés felőli ajtót és beszálltam.
Percek teltek el amióta kijöttem,de Harry még nem jött ki.Kezdtem megijedni.
Mi van,ha össze verekedett azzal a féreggel?Atya ég,bele sem merek gondolni,hiszen amíg ők hárman voltak,én nem foglalkozva semmivel kifutottam ezzel teljesen magára hagyva Harry-t.
Ha valami baja esik az az én hibám lesz.Minden az én hibám...
Belekevertem magam egy olyan dologba amihez semmi közöm nem volt és amikor Harry a megmentésemre sietett én simán ott hagytam őt azokkal a rohadékokkal.
Ott maradhattam volna vele,kérhettem volna segítséget valakitől,hiszen egy iskolában vagyunk,nincs olyan,hogy senki sem jött volna segíteni a tanárok közül!De nem....én hallgattam rá,pedig tudtam,hogy egyedül lesz velük.Szemeimből akaratlanul csordultak ki a könny cseppek,amiket hagytam lefolyni az arcomon.Hogy tehettem ezt vele?Soha nem bocsájtom meg magamnak,ha valami baja esik miattam.
A következő pillanatban az iskola ajtaja kicsapódott.Harry lassú tempóban lépdelt lefelé a lépcső fokokon,majd amint közelebb ért az autóhoz kipattantam a járműből és átsiettem a kocsi másik oldalára,ahol Harry várt rám.Nem láttam arcán sérülést,haja ugyan olyan kócosan meredezett minden felé,mint eddig.Szemei fekete helyett vissza váltottak az eredeti smaragdzöld színre tehát már nem mérges.Hangosan szívtam be számon keresztül a levegőt,majd feltettem neki a kérdést.
-Jól vagy?-néztem íriszeibe,majd bólintással válaszolt,ami kicsit nyugodtabbá tett engem.
-Mi történt oda bent?-kezdtem el fürkészni arcát,de semmi jelét nem láttam rajta fájdalomnak.
Most Harry ajkai közül tört fel egy hangos sóhaj,majd kezével végig szántott göndör tincsein.
Ez volt az a pillanat,amikor szívem kihagyott egy ütemet.....
Ahogy hajába szántott észre vettem a kéz fején éktelenkedő vérfoltokat és zúzódásokat.
Magyarázatra várva fogtam meg sérült kezeit,hogy jobban szem ügyre vehessem rajtuk a sérüléseket,de a kezén lévő sebek egyikéből sem jött annyi vér,mint ami Harry-n volt.
-Mit csináltál?-néztem fel ijedten arcára,mint ha nem lenne egy értelmű tette.
-Az nem fontos.Ülj be az autóba.-utasított,majd elhúzta tőlem kezeit és beszállt a vezető ülésbe a kormány mögé.Nem tehettem mást követtem utasítását és megkerülve a kocsit beszálltam mellé.
Soha nem gondoltam volna,hogy ennyi mindent megtesz értem.Hogy ennyire kiáll mellettem és megvéd.Mert ezt tette.......ha ő nincs akkor már régen megerőszakolt volna Troy,vagy talán egymás után mind a hárman ő és a segédei is.
-Kö...köszönöm....-sütöttem le pilláim,miközben végre sikerült kinyögnöm ezt az egy szócskát ami megfogalmazódott bennem.
-Kösd be magad,elmegyünk.-jelentette ki,nem törődve előbbi kijelentésemmel.Fejem Harry felé fordítottam és hitetlenkedve ráztam a fejem.Hogy lehet ennyire közömbös.
-Nem akarom,hogy Joanna így lásson.-céloztam ezzel anyukájára,ki teljesen biztos,hogy felhívná a zsarukat.Nem veszi fél vállról az ilyen dolgokat egy ember és biztos vagyok benne,hogy ő sem tenné.Pólóm a mell résznél elszakadva és karomon egy liluló tenyér lenyomat található.Elég volt ennyi bonyodalom egy napra,nem akarom,hogy még az anyja is közbeszóljon.
-Egy szóval sem mondtam,hogy haza megyünk.-kanyarodott ki az iskola parkolójából,majd egyenesen a főút felé tartott a táblákból ítélve.Meglepődve pillantottam rá,majd bekapcsolva a biztonsági övet próbáltam kényelmesen elhelyezkedni az útra.
-Hová viszel Harry?-tettem fel a kérdést miközben próbáltam nyugodt maradni idegességem ellenére is.Az említett egy pillanatra rám tekintett,de aztán újra az útra terelte figyelmét.
-Oda ahol nem találnak meg.-tartott egy pillanatnyi szünetet mielőtt folytatta volna.Nem mertem közbe szólni,túl komolynak tűnt a dolog ahhoz,hogy belerondítsak a hülyeségeimmel.
-Mostantól mindent úgy csinálsz,ahogy azt én mondom.Nem állsz ellen semminek sem,ha azt mondom maradj itt,akkor megteszed,ha azt mondom mentsd a bőrödet és hagyj itt engem akkor elhúzol...megértetted Zoe?-mondta halál komoly arccal.Az ütő megállt bennem egy pillanatra.Mibe kevertem magam?Miért szabhatná meg nekem,hogy miket csinálhatok és miket nem?
-Mi a fenéről beszélsz Harry?Miért kéne elfutnom akár ki elől is?-akadtam ki teljesen.Hangom átcsapott hisztérikussá,kezeimmel mutogattam magam előtt miközben feltettem ezt a két rövidke kérdést neki.Már nem értek semmit.Fogalmam sincs mi fog történni ezek után,de mondata halálra rémített engem.Menekülni.......de mi elől?
Harry gond terhelten felsóhajtott,majd kiérve az autó pályára beletaposott a gázba,így száguldottunk a kocsik között cikázva.Látszik az arcán,hogy próbálja nekem össze rakni a dolgokat,majd amint ez sikerült megszólalt.
-Aki próbált megerőszakolni Troy.-nézett egy pillanatra rám,de tényleg csak egy pillanat volt,mert rögtön vissza tért tekintetével az útra.Neve hallatán egy fintort vágtam,majd szavak helyett csak bólintottam jelezve,hogy folytathatja.
-Nem az iskolánkba jár és az a másik két pali sem.Ők egy szekta tagjai úgymond és te keresztezted a lépésüket azzal,hogy közbe léptél.Valószínűleg az a fiú volt az elsődleges célpont,de kétlem,hogy a suliba akarták volna elintézni.Fogalmam sincs mit akarnak pontosan attól a sráctól,de azt tudom,hogy a közbelépésed miatt a tervüket el kell csúsztatniuk.A fiú felhívta a milliárdos apját,aki rögtön testőröket rendelt mellé,így nehezebben lesz elérhető.Miután mindenki ott hagyott titeket négyesben a fiú is eltűnt,így Troy-nak ki kellett valahogy adnia a felesleges feszültséget.Nehéz ezt elmagyarázni,de a szex segíthet ebben.Troy saját magának akart örömöt okozni,neked pedig fájdalmat.Itt jövök én  képbe.-folytatta mielőtt közbe szólhattam volna.
-Nem engedtem neki,hogy megdugjon és e miatt össze is kaptunk,majd lelépett.-mondta miközben én kikerekedett szemekkel figyeltem mondandóját.
-Ha elment akkor miért nem mehetünk  haza?-néztem rá értetlenül.Most már nem akartam semmit,csak befeküdni egy teli kád forró vízbe és megnyugtatni magam,hogy ez csak egy álom volt.
-Hát még most sem érted?!Nem vihetlek haza,tudni fogják hol találjanak meg.Már nem vagy biztonságban se otthon se máshol.Mostantól te is célpont vagy.....-mondta el egy szuszra.
Hirtelen elsötétült minden körülöttem és csak a fekete űr maradt számomra.

                                        ******



Kommentelni mindig szabad,sose feledd kedves szavad,mindenkinek jól jön párszor,ha látja ki mennyit lájkol,örül annak minden író,ha részéhez jön pár jó szó.Nem haragszom semmiért,ha véleményként írsz egy regényt,lehet az jó vagy rossz is,örülök már annak ha írsz is.Elfogadom a kritikát,mert minden embernek kell egy pár jó tanács.


Csak hajrá.
Puszi: Blogger