2015. június 24., szerda

4.rész: Megaláztatva...

Sziasztok.Íme az új rész.Tudom sokáig tartott,de végre elkészült.
Remélem maradtak még olvasóim akik ezt látják :D
Nos,köszönöm a várakozást,feliratkozni szabad,úgy ahogy like olni,kommentelni a részek alá vagy chatbe......hiszen a képzeletnek te szabod meg a határát.
Jó olvasást drágáim.

u.i: +18 rész                                                               

                                                                                                              ***Blogger***







"Hát még most sem érted?Nem vihetlek haza,tudni fogják hol találjanak meg.Már nem vagy biztonságban se otthon se máshol.Mostantól te is célpont vagy......mondta el egy szuszra.
Hirtelen elsötétült minden és csak a fekete űr maradt számomra."


***Harry szemszöge***



-Mi a rákot adtál neki?-ordítoztam az előttem álló személlyel.
Próbáltam vissza tartani dühöm,de nem megy....már tegnap óta a rejtek helyen poshadunk,de Zoe még mindig nem ébredt fel.Ez a fasz kalap valamit nagyon elcseszett,amikor elkábította őt.
-Csak azt amit az összes többinek.-mondta feltartott kezekkel.Kurvára nem érdekel mennyire parázik most tőlem vagy hogy milyen jó haverok vagyunk,ha nem csinál valamit,hogy ez a kis picsa felébredjen akkor golyót repítek a seggébe.
-Akkor mi a rákért nem ébredt még fel?!Hmmmm.....meg tudod ezt magyarázni?-emeltem feljebb a hangom a hatás kedvéért.Rohadtul felbasztam magam ezen a kis szarságon,de ha a csajnak annyi,akkor minden másnak is.
-Nem tudom baszd meg!Lehet,hogy egy kicsivel többet kapott a kelleténél vagy egyszerűen ennyire gyenge a szervezete.....Kibaszottul fogalmam sincsen mi a rákért döglődik még mindig!-emelte feljebb a hangját.Utálom amikor valaki így beszél velem és senkinek sem tűröm el....még neki is csak ritkán,valószínűleg a régi emlékek okozzák,hogy neki többször elnézem.De ez most nem így volt,nem áll szándékomban figyelmen kívül hagyni a mostani helyzetet,én vagyok a főnök és ezt ő is tudja,mint mindenki más.
Már kiskorom óta ismerjük egymást.Tudja,hogy mikor mivel nyugtasson meg,vagy éppen bassza fel az agyam.Kezeim ökölbe szorultak,és már majdnem megütöttem őt,de szerencsére feleszméltem.
Nem a miatt nem ütöttem meg,mert annyira jóban lennénk,simán kiütöttem volna ráadásul még csak vissza se adhatná...neki lenne abból nagyobb baja.
Még mielőtt kezem meglendülhetett volna,hogy arcon találjam őt,nyöszörgő hangokat hallottam magam mellől,ami rögtön kizökkentet hirtelen haragomból.
Tekintetem a kanapén ébredező csaj felé szegeztem,miközben próbáltam lenyugtatni magamat,hogy ne vegyen észre semmit hangulatomból.....nem akarom elcseszni ezt az egészet,főleg a vége felé nem.Szükségem van Zoe ra,ha tetszik neki,ha nem...


***Zoe szemszöge***


Hangokat hallottam,de nem tudtam kivenni,hogy kié vagy éppen kiké lehetnek.
Kezdtem magamhoz térni.....olyan álomszerűnek tűnik minden.Fogalmam sincs hol vagyok,vagy hogy-hogy kerültem ide.Csak addig emlékszem a dolgokra,amíg Harry magyarázott nekem a kocsiban valamiről,de nem tudok rájönni,hogy miről volt szó.És mi történt?Elaludtam volna?
De mikor?Végig beszélt hozzám és én csak úgy lehunytam a szemeim és kikapcsoltam?
Saját magamat fogom megőrjíteni ezekkel a kérdésekkel,amikre én nem tudom a választ.
Zaklatottan és értetlenül rebegtettem meg pilláimat,majd próbálkoztam ülő helyzetbe tornázni magam.A szoba ahol voltam nem volt valami higiénikus.
Természetesen meg volt mind a négy fal körülöttem,de a festés több helyen is elszíneződött a penészfoltoktól és a sok kosz miatt,így a ház falai leginkább rozsda barnára hasonlítottak.Egy ablak volt a szobában,de az hatalmas,elé sötét színű abroszok felszerelve,amik szintén mocskosak voltak és néhány részén meg-megszakadt az anyag.
Nem volt sok bútor,sőt szinte semmi nem volt a szobában,csak egy kis asztal,rajta egy lámpával,ami pislogva hozta be azt a gyenge fényt a szobába.Ezeken kívül csak a kanapé volt még és egy vékonyka pléd,amit magamra húztam.Hihetetlen milyen hűvös van ide bent.
Pusmogásokat hallottam,majd kizökkenve gondolataimból tekintetem a hang irányába fordítottam.
Két férfi állt az ajtó előtt.Az egyik nekidőlve az ajtófélfának a másik pedig elindult felém.
-Minden oké?-kérdezte leguggolva előttem,miközben kezeit lábamon jártatta fel s le.
Akarva vagy akaratlanul,az teljesen mindegy,de a testemen végigfutó érzés halk sóhajt váltott ki belőlem.Harry kajánul rám vigyorgott,majd feleszmélve szemei fogságából eltoltam kezét magamtól és felhúztam térdeim mellkasomig átkarolva azokat.Fogalmam sincs honnan jött ez az érzés,de minnél hamarabb le kell ezzel állnom,nem hagyhatom magam senkinek sem,főleg nem neki.
Megmentés ide vagy oda,ő mégis csak Harry és biztos vagyok  benne,hogy ha egyszer teljesen leomlik a fal,amit az évek során építettem fel magamban akkor végem.
-Mi ez a hely?-néztem körül megint,majd fél szememmel válaszára lestem.
-Egy ház.-vigyorgott rám.Esküszöm néha olyan gyerekes tudd lenni,hogy legszívesebben adnék neki egy jó nagy pofont,hogy fogja már fel végre a dolgok súlyát.Idegességem ellenére vissza fogtam magam és egy hatalmasat sóhajtottam.
-Harry......
-Itt biztonságban vagy egy darabig,de nem sokára tovább kell állnunk.Ha sokáig maradunk egy helyen hamar megtalálhatnak minket.-mondta komoly tekintettel,majd megfogva a kezem magával húzott az ajtó irányába.A takaró lecsúszott a vállamról,így mire elértünk az ajtóig fogaim már remegtek a hideg miatt,de lehetséges,hogy az idegesség is benne volt a dologban.
Harry nem engedte el a kezem,sőt összekulcsolta ujjainkat.És akkor sem eresztett el,amikor bemutatott az előttünk várakozó srácnak.Szemeimmel értetlenül néztem őket.
-Ő itt Louis.Tőle nem kell tartanod,ha nem leszek a közeledben akkor ő tuti veled lesz,szóval semmi féleképpen sem eshet bántódásod.-mosolyodott el halványan,majd meg sem várva,hogy szólhassak valamit kilépett az ajtón Louis-t kikerülve,miközben engem maga után húzott.
Esetlenül lépkedtem mögötte,miközben ajtóról ajtóra haladtunk előre.Kibaszott nagy ez a ház és van egy olyan érzésem,hogy még csak a felét sem láttam.
Tisztában vagyok vele,hogy Harry meg akar védeni,de egyáltalán miért?Nem adtam rá okot,hogy szeressen...folyton csak civakodunk.Nem értem miért kockáztatja a saját életét az enyém miatt.
Egy jelentéktelen kis senki vagyok,ezt még én is tudom magamról,sőt ez idáig ő is ezt sugallta felém,de most mégis olyan.....más.
Másként beszél velem,foglya a kezem,mint ha a barátnője lennék,annak ellenére,hogy kijelentette ő nem jön össze olyan pisisekkel,mint én.A mosolya is sokkal élethűbb amióta itt vagyunk...igen ez a pár perc is számít ébredésem után.Harry védelmezőbb lett,ami eddig nem volt rá jellemző,legalábbis felém nem.Tudnom kell,hogy mi ez a változás nála.
Kezem kihúztam szorításából,majd megálltam a szoba közepén lévő szőnyegen.
A higiénia valóban kevés ebben a házban..Harry értetlenül pillantott rám hátra,majd a kezem felé nyúlt,hogy újra össze kulcsolódjanak ujjaink.Egy lépést hátráltam érintése elől,ami felkeltette érdeklődését és immár teljesen felém fordulva kíváncsi tekintettel kémlelte arcom minden egyes rezzenését.
-Gondoltam éhes vagy...-kezdte,de megráztam a fejem.Most pont a kaja volt az utolsó gondolat a fejemben.Nem foglalkoztam azzal,hogy mennyire voltam éhes,nem érdekelt a hasam mennyire jelezte korgásával az étel szükségességét.Tudni akarom a választ,addig nem tágítok innen.
-Miért csinálod ezt Harry?-néztem rá összehúzott szemekkel,miközben karjaim egymást keresztezték mellkasom előtt.Láttam arcán átsuhanni a meglepettséget kérdésem hallatán,de ahogy jött úgy távozott és immár újra az a komoly srác állt előttem,aki megmentett Troy karmai közül.
-Mit miért csinálok?-kérdezett vissza kérdésemre,majd kezei tükrözve az enyémet keresztbe fonódva "feküdtek" mellkasán.Ha van valami ami egy pillanat alatt fel tudja bennem vinni az ideget akkor az ez....tudja,hogy mire értem,kibaszottul tudja.Egyszerűen élvezi,ha idegesíthet és ezt nem is titkolja.
Hatalmasat sóhajtottam,ne hogy valami olyat mondjak amivel megsérthetem őkegyelmét,majd ideges pillantást lövelltem felé.
-Basszus ne játszd nekem a semmit tudó kis hőst!Miért mentettél meg?!Hiszen utálsz engem!-emeltem fel hangom a végére.Nem akartam ordibálni,de ha már elkezdtem,akkor jól akarom csinálni.
Harry rezzenéstelen arccal bámult rám.Biztos vagyok benne,hogy nem számított kitörésemre,ennek ellenére olyan nyugodt,mintha ezer éve tudta volna mikor mire készülök.
-Én nem utállak Zo.-lépett egyet előre,de mivel én hátrálni kezdtem,abba hagyta felém közeledését.
-De igen utálsz.Mindig is utáltál.-néztem a szemébe határozottan.
Sóhaj szakadt fel tökéletes ajkai közül,majd jobbkezével beletúrt gyűrű göndör fürtjeibe....
Szívem akaratlanul is hevesebben kezdett dobogni a látottak miatt,majd szégyenembe fejemet a padló irányába szegeztem.Hogy lehetek ennyire hülye?Az előbb ordítoztam vele,most meg mint egy szerelmes kis fruska pirulok a tekintetében elveszve?Én tényleg nem vagyok normális.
Hallottam lépteit,miközben egyre közelebb ért hozzám,de nem moccantam el eddigi helyemről.
Bámultam tovább a padlót,míg meg nem láttam Harry cipőjét.Hihetetlenül nevetségesen néz ki ez az izé a lábán.......de neki még ez is jól áll.Neki minden jól áll.
-Be szeretném bizonyítani az ellenkezőjét.-suttogta.Istenem!!Annyira elfoglalt cipője tanulmányozása,hogy észre sem vettem mennyire közel vagyunk egymáshoz.
Nyakamat bizsergette az a kis szellő,amit maga után hagyott mondatával,mire újra végig futott gerincemen az a jól eső borzongás.Miért nem tudom semmibe venni őt?Annyival könnyebb lenne minden.......könnyebb lenne nem foglalkozni az érzésekkel.
-M..mi?Minek?-kaptam fel fejemet dadogva,majd amint tekintetem felvezettem arcára rögtön rabul ejtette tekintetem gyönyörű smaragd írisze.Nem tudom,hogy-hogy csinálja ezt.Hogy mi lehet ami ennyire vonz felé,de ebben a pillanatban úgy érzem,hogy nem is ez érdekel.Csak ő és én.
-Hogy nem utállak.....-hajolt közelebb hozzám.Tekintetét még most sem szakította el enyémtől,míg lehelete beszéd közben csiklandozta ajkaim.Hihetetlen milyen érzéseket tud belőlem kiváltani,már egy szavával akár.-gondoltam magamban,miközben szemeim félig lehunytam.
Szívem a torkomban kalapált,orrommal éreztem bódító illatát,mely betöltötte a levegőt körülöttünk.
Hirtelen fülledt hangulat keletkezett.Nem szólt zene a lejátszóból,még csak nem is gyertyával megvilágított pavilonban voltunk,de úgy éreztem,hogy nincs szükség ezekre egy tökéletes pillanathoz.Harry jobb kezével megfogta derekam,míg bal keze felsiklott karomról arcomra,majd egyik ujjával birizgálni kezdte tarkómat.A hideg rázott minden egyes érintésére,de jó értelemben.
Még soha nem éreztem ilyet egyetlen fiúval sem.Nem bizsergett a bőröm egy érintésre sem,nem hagyta el agyamat a józan eszem.....nem változtam meg egy pillanat alatt.Érzelmileg teljesen instabillá tesz.Amit csinál,amit mond vagy kérdez......megváltoztatja az érzéseket,más leszek ilyenkor és ő az egyetlen személy eddigi életem során aki ezt képes volt nálam elérni.
-Csak....csak higgy nekem.Kérlek....-sóhajtotta ajkaimra szavait,majd összeérintette orrunkat,miközben szája súrolta az enyémet.
-Oh..-szakadt fel belőlem egy sóhaj érintésére.Harry szemeimbe mélyesztette tekintetét,majd egy másodperc múlva ajkai megtalálták enyémet,s csókolva húzott közelebb magához.
Forró bizsergés járta át minden porcikám,égtem a vágytól,hogy megérintsem őt.A gondolatra kissé elmosolyodtam,majd jobb kezemmel barna hajzuhatagába markoltam.Húztam,sőt szinte már téptem tincseit,egyre többre vágyva.Nyelvével végig simított alsó ajkamon,ami egy halk sóhajt váltott ki belőlem,ezzel eleget téve akaratának.Harry combjaimnál fogva felemelt,majd meg nem szakítva tüzes csókunkat lábaim átkulcsoltam dereka körül.Nyelve keringőt lejtett enyémmel,miközben testem a falnak ütközött Harry karjaiban.Halk nyögés szakadt fel torkomból,mely hallatán göndörke bal keze elindult felfedező útra.Seggemről áttért a combomra,majd megszorítva azt,keze áttért mellemre.
Ez a srác felébresztett bennem valamit...valamit amiről eddig azt sem tudtam,hogy létezik.
Szívem vadul kalapált,a levegőt szaggatottan szívtam be,miközben megéreztem dudorodó férfiasságát farmeromon keresztül.Ajkát elszakította számtól,majd folytatta a kínzó csókjait nyakam és állam találkozásánál.Keze melltartóm alá tévedt s finoman markolászni kezdte mellem,ami sóhajtásra késztetett.Hihetetlen mit tesz velem egyetlen érintésével.Egy pillantása elég volt,ahhoz,hogy vágyjak csókra ízére,keze érintésére.Már nem akarom,hogy abba hagyja.
Hullámként söpört végig testemen a bizsergés,amikor csókokkal hintette be nyakam egy pontját,majd meg állapodva,szívni kezdte a vékony bőrt.Vonaglani kezdtem kezei között,fejem oldalra döntöttem,hogy jobban hozzá férjen nyakamhoz,élveztem az égető fájdalmat ahogy fogait a bőröm alá mélyeszti,még is a gyönyör hullámai csapkodtak a gyomromban,mint egy megtébolyodott óceán vize.Keze nem hagyta abba mellem kényeztetését,ágyékát egyre többször nyomta közép pontom felé,közben hallottam ahogy felsóhajt az intim érintkezésre.
Szemeim résnyire nyitottam,nem tudom mikor hunytam le őket,de az biztos,hogy megérte kinyitni.
Annyira gyönyörű.....Ezt a jelzőt használnám rá.Majdnem két fejjel magasabb nálam,göndör haja szanaszét meredezik feje tetején már-már úgy tűnik,mint ha csak most kell volna ki a puha ágyból,hatalmas kezein látszik,hogy a kemény munkához van szokva,karjait különféle tetoválások borítják és nyakában ott lóg egy kis papír repülő egy láncon,ezek alapján kész férfinak tűnhet,mégis...
Arca olyan ártatlan,bőre nem ráncos,szemei gyermekded csillogását nem mindig tudja tompítani kissé zord külseje...Harry más,mint a többi srác.
Ujjaim bele akasztottam göndör fürtjeibe, s meghúztam azokat.Harryből váratlan mód egy nyögés szakadt ki....Istenem,élvezte!Élvezte,ha húzom a haját...
Megismételtem a folyamatot,miközben ajkunk újra össze találkozott.Csókja sürgető volt,ajkai forrón tapadtak enyémre,míg keze mely eddig mellemet kényeztette áttért farmerem gombjához.
Könnyű szerrel kioldva keze előtt az akadályt,hosszú ujjait becsúsztatta farmerem és bugyim közé,majd agyagon keresztül kezdte el izgatni nemi szervem,ezzel hatalmas nyögést váltva ki belőlem.Olyan érzést mutatott meg nekem,ami ujjai kör-körös mozgásával egyre csak fokozódott bennem.Nem akarom,hogy leálljon..
-H...Harry..-sóhajtottam hangosan elszakadva szájától,majd bal kezem csuklójára szorítottam,próbálva mélyebbre kényszeríteni ezzel ujjait.
Éreztem a hatást,tudtam,hogy érti mit akarok,de a helyett,hogy tovább kényeztetett volna kihúzta kezét nadrágomból és letett a földre,majd ellépve mellőlem kikapta far zsebéből érintő képernyős telefonját és füléhez emelte.
-Mi van?!-csattant fel a készülékbe beszélve.Összerezzentem ideges hangjára,majd mielőtt bármit is szólhattam volna hátat fordított nekem és elsétált egy másik szobába.
Itt hagyott.....mindezek után,amik most történtek,csak úgy kisétált azon az ajtón.
Istenem,mit tettem?!Engedtem a csábításnak!Ebben a pillanatban azt hiszem jobban utálom magamat,mint őt....én hagytam neki.Nem tettem ellene semmit,sőt...még buzdítottam is.-gondolok ezzel minden mozdulatomra.Képes volt kihozni belőlem egy gátlástalan fruskát akinek elég egy alkalmi élvezet.Ha észnél vagyok soha nem hagytam volna magam elcsábítani.Hálát adok az égnek,hogy megcsörrent az a telefon,különben már talán eljutottunk volna ADDIG a pontig is......ami nagy hiba lenne.Gyorsan begomboltam farmerem és megigazítottam szétzilált hajam.
Még mindig nem tudom megérteni,hogy lehettem ennyire hülye...nem is egyedül vagyunk ebben a házban!Kétségbe esve tekintettem körül a poros szobában Harry barátját keresve,de mivel nem láttam magam körül senkit sem és Harry se ért még vissza hozzám..már ha egyáltalán vissza jön...lenyugtatva hihetetlen szívverésem,s lassabban szedve a levegőt,elindultam az egyetlen szoba felé,amit valamilyen szinten ismerek ebben a házban.
Íme én,egy eltévelyedett bárányka egy hatalmas labirintusban.Kinyitottam magam előtt az ajtót,majd siettem is át a másik oldalára....míg bele nem ütköztem valamibe,vagy inkább valamibe.
Louis mindent tudó tekintette perzselte bőröm,míg szája felfelé kezdett kunkorodni.
-Mennyit hallottál?-néztem fel rá elszégyellve magam.
Lou megrázta fejét,majd halk nevetés hagyta el ajkait.Karba font kezekkel vártam válaszát.
-Tudtam,hogy Harry bejön a csajoknak,de hogy téged is ennyire könnyen az ujjai köré tudott csavarni,ez azért nem semmi pici Zo baby.-kacsintott rám,miközben gúnyos mosollyal ajándékozott meg.Megsemmisülve álltam előtte,majd hallgattam a folytatást.
-Azért hadd adjak egy jó tanácsot.Ne add magad ilyen könnyen senkinek,mert a végén úgy jársz,mint az összes többi.Legalább neked legyen eszed-nevetett ki keserűen,majd félre tolva engem elsétált Harry irányába.
Ezek után hogy éreztem magam?Nos egy rejtéllyel a nyakamon lettem földbe tiport,könnyű vérű fruska,aki 10 perce sincs,hogy élvezte egy férfi intim kényeztetését,míg annak a barátja végig hallotta az egészet......Remek vagyok mondhatom.-gondoltam magamba,majd megpördülve tengelyem körül a fiúk után indultam...ha már ennyi megaláztatást kibírtam,akkor egy kicsit több már nem fog ártani.

***


Kommentelni mindig szabad,sose feledd kedves szavad,mindenkinek jól jön párszor,ha látja ki mennyit lájkol,örül annak minden író,ha részéhez jön pár jó szó.Nem haragszom semmiért,ha véleményként írsz egy regényt,lehet az jó vagy rossz is,örülök már annak ha írsz is.Elfogadom a kritikát,mert minden embernek kell egy pár jó tanács.


Csak hajrá.


Puszi: Blogger



***



4 megjegyzés:

  1. el képszető Jó lett nagyon Imádtam alig várom újabb részeket csak igy tovább :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :*
      Meg azt is,hogy feliratkoztál :D sietek a folytatással ahogy időm engedi :)

      Törlés
  2. Nagyon jó várom a kövi részt siess vele :)

    VálaszTörlés