1.rész: Gazdag ficsúr.....

Sziasztok.Késtem,de végre sikerült befejeznem az első részt.Sokáig tartott tudom,de mint említettem újra kellett kezdeni :8
Nos,minden drága olvasómnak kívánom,hogy élvezze a rész olvasását és remélem,hogy kommentek is fognak jönni a chat-be vagy a rész alá,a szavazásról nem is beszélve........Mindenkinek jó olvasást és jó éjt.

                                                                                                                                        ***Blogger***

Árvaházban eltölteni akárcsak egy napot is.....nem csak a sajátom,de mindenki nevében mondom,szörnyű.Egy hete élek a Styles családdal és bár az árvaházban semmit nem törődtek a gyerekekkel,itt az ellenkezője történik......mégis idegesítő számomra ez a sok figyelem.

Minden reggel korán kell kelnem,mivel attól,hogy elveszítettem családom tagjait,az élet megy tovább,az idő nem áll meg akár mennyire is szeretnénk,minden múlandó.

A fésülködő asztalhoz lépve viszonylag elfogadhatóvá tettem hajam,hogy legalább ne álljon úgy mint egy ázott kutya bundája,majd egy alap sminket tettem fel,ami egy kisebb mennyiségű szem ceruzából,szempilla spirálból és száj fényből tevődik össze.......nem sok,de nekem pont elég.

Utoljára egy gyors pillantást vetettem a tükörbe,majd kiléptem az ajtón és fáradtan lecsoszogtam a konyhába.Hatalmas házba kerültem,sok szoba,gyönyörű bútorok és mindenkinek saját fürdőszobája van itt.Nem semmi én mondom.

Beléptem a konyhába,ahol Joanna a friss reggelit elém helyezte amikor elhelyezkedtem az asztal melletti egyik széken.Tojás rántotta az egyik kedvenc ételem,de most valahogy semmi étvágyam nincs ahhoz,hogy akár egy falatot is letuszkoljak a torkomon,így eltolva magam elöl a tányért felálltam az asztaltól és a hűtő szekrényhez sétáltam.Kinyitottam azt,majd megvizsgálva tartalmát kivettem belőle egy flakon 54%-os barack levet.Joanna nem szólt egy szót sem,hogy csak úgy otthagytam a reggelit,de ennek ellenére figyelte minden egyes mozdulatomat.A szekrényből kivettem egy számomra szimpatikus poharat,majd teletöltöttem gyümölcslével.Vendég látómra néztem,majd számhoz emeltem a poharat és megittam annak tartalmát,visszatettem a flakont a hűtőbe a poharat pedig a mosogatóba helyeztem.Átsétáltam a bejárati ajtóhoz,ahová a farmer dzsekim fel volt akasztva,leemeltem az anyagot a fogasról,majd belebujtatva mindkét karomat indultam volna ki az ajtón,ha valaki nem ragadja meg hátulról a vállamat.Kíváncsian fordultam meg magyarázatra várva.

-Ha.....ha már nem reggelizel,legalább ezt vedd el.-nyújtott felém Jo egy 10 dolláros bankjegyet.

Láttam rajta a sértettséget gondolom,hogy nem ettem a főztjéből.....így is elég baja van szegény asszonynak.Sok választásom nincs vagy éhen halok vagy elfogadom a pénzt és veszek magamnak valami kaját.......nekem a második variáció a nyerő.

Elvettem a még mindig felém nyújtott pénzt,majd egy "kedves" mosolyt erőltetve magamra megköszöntem azt,kiléptem az ajtón és elindultam az iskola irányába.

Már egy hete itt "élek"és mivel kötelező suliba járnom,ezért Joanna beíratott engem az itteni gimnáziumba,igaz napokba tellett mire sikerült végre elrendeznie a papírjaimat,de végül összejött neki.Egyébként Harry is ebbe a suliba jár,ha jól tudom kiskorában később engedték első osztályba,ezért év vesztesként kezdte el tanulmányait,állítólag ezen az éven érettségizik.
Ennek ellenére nincs sok kedvem iskolába járni,tanulni és hallgatni a tanárokvagy éppen diákok kérdéseit,amit minden új tanuló megkap.Gondolom olyanok,hogy miért csak mostantól jársz ide?Milyen jegyeid voltak?Miket szeretsz?.....én pont ezeket a kérdéseket szeretném elkerülni,nem ismernek akkor meg miért érdekelné őket a múltam?Nekem ez magas....

A suli amúgy nincs olyan messze,ha az alap tempómmal megyek akkor kb.35 perc alatt oda is érek és a nap is előbújt a felhők takarása mögül,így amíg oda érek nem fagy ki a seggem.

Remélhetőleg nem tévedek el a Styles család már többször megmutatta nekem a várost,így szinte biztos vagyok az irányban........legnagyobb baj az lehet,ha mégis rossz irányba fordulok,nem nagy ügy.Hangos duda szó ütötte meg füleim,amitől ijedtemben ugrottam egy kicsit,majd egyre inkább nyugtatgatva magam megperdültem tengelyem körül,hogy szem ügyre vehessem azt az őrültet,aki a szív bajt hozta rám.Egy fekete tető nélküli sportkocsi közeledett felém,majd amint felismertem a volán mögött ülő személyt pupilláim kikerekedtek.

-Hé,Harper!Elvigyelek?Egyszer ül az ember egy ilyen frankó verdában.-kérdezte szemtelen mosollyal a képén,majd kihajolt az ablakon felém.

Utálom,ha valaki kérked olyannal,ami másnak nem biztos,hogy megadatik,ráadásul a nevem Zoe!!

Nem érdekel,hogy az anyja befogadott,de akkor sem fogom hagyni neki,hogy így beszéljen......

egy nagyképű,öntelt seggfej!

-Először is a nevem Zoe,ezért elvárom,hogy így szólíts.Másodszor pedig attól,hogy egy ilyen izét vezetsz még nem kéne egy elkényeztetett kis féregként viselkedned.Szóval azt lesheted,hogy én beszálljak melléd!-válaszoltam dühösen,majd folytattam utam az iskola irányába.Sértegetésem ellenére nem adta fel a "harcot" és még mindig a kormány mögött ülve jött mellettem.A megszokott 40km/h helyett maximum 10km/h-val ment,legalábbis szerintem csak annyival.....tök mindegy!!Akkor sem kellene így viselkednie egy 19 éves srácnak,mit képzelt magáról egyáltalán?!Csak mert egy ilyen autót vezethet még nem lett övé a világ minden egyes kincse.....

-Na mi az Harper?Talán félsz beülni mellém?Nyugi nem harapok.-kacsintott rám  rossz fiúsan vigyorogva,amitől előbukkantak hatalmasnak tűnő gödröcskéi.Természetesen hülye vagyok,hogy ezt csinálom,de nem foglalkozva ép elmémmel megkerültem az autót és beültem mellé az anyós ülésre.

Látszott rajta a meglepettség,ami annyira viccesnek tünt ebben a helyzetben,hogy majdnem elnevettem magam,de visszafolytva azt mélyen a szemébe nézve válaszoltam.
-Nem félek.-mondtam,majd amint e mondtad elhagyta számat rögtön meg is bántam.
Harryből hatalmas nevetés tört fel,ami csillapodni alig akart,mondhatom ez így remek.Én direkt nem nevettem,erre ő meg önfeledten kineveti azt amit egyébként full komolyan mondtam.
Nem foglalkozva kacagásával fejem oldalra fordítottam az ablak irányába és amint elindultunk végre,nem törődtem mással csak a mellettem elsuhanó tájjal.Szerencsémre Harry sem szólalt meg az út során,bár lehet az is ,hogy nem akarta elvonni saját figyelmét az útról......
Vajon miért ilyen szemét az emberekkel?Vagy csak velem ilyen?De miért?Nem hiszem,hogy ártottam volna neki,hogy ilyen bunkó módjára viselkedjen.Kész rejtély ez a srác.
Az út,amit gyalog fél óra alatt tettem volna meg,azt autóval sikerült 10 percre lerövidíteni.
Harry behajtott az iskola tanulóinak fenntartott parkolójába,majd egy sávba beállva leállította az autó motorját és kiszállt.Az ajtó hangos csattanással zárult be utána,majd mire feleszméltem hatalmas meglepetésemre kinyílt az oldalamnál lévő ajtó és Harry mosolyogva nyújtotta felém jobb kezét,hogy kisegíthessen a járműből.Hezitálva ugyan,de megfogtam a felém nyújtott kezet,majd kicsit elrugaszkodva kényelmes ülő helyemről sikerült kikászálódnom a kocsiból.
Fogalmam sincs mi lehet ezzel a sráccal,de kezd nagyon össze zavarni.
Először jáca nekem a gazdag ficsúrt és oltogat,most meg a kocsijával furikázik velem és próbál udvariaskodni.........most vagy félre ismertem őt vagy kibaszott jó színészi tehetségekkel rendelkezik és élvezi ha átverhet valakit aki nem ismeri a valódi személyiségét.Reménykedem,hogy csak fura napja van.Gondolataimból hangos sípolás zökkent ki,ami bántja dobhártyám.Megfordulva tudatosult bennem,hogy csak Harry kapcsolta be autóján a riasztót,de a tetőt azért nem húzta volna fel....gratulálok Harold.-tapsoltam meg nevetve magamban.Harry lassan közeledett felém és már azon voltam,hogy bocsánatot kérek tőle a modortalanságom miatt,de félbeszakított az út túloldaláról egy kiáltás.
-Szevasz haver!-intett felénk egy srác.Harry elfordult tőlem,majd bevárta a számomra ismeretlen fiút.
Sietve átjött hozzánk az úttesten,majd kezet fogtak egymással.Az ismeretlen kicsivel alacsonyabb volt Harrynél,szőke haja tökéletesen beállítva,majd amint levette szeméről az eddig napsugaraktól védő szemüvegét,megláttam gyönyörű kéken csillogó szemét.Mint aki tudja,hogy figyelik,hirtelen rám kapta tekintetét,majd elsétált hozzám és egy lépésre előttem állt meg.Mosolya kiszélesedett,ahogy tetőtől talpig végigmért,majd a vizslatást befejezve hátraszólt a válla felett.
-Nem is mondtad,hogy egy ilyen gyönyörű teremtést kaparintottál a markodba Hazz.-jelentette ki,majd jobb kezét nyújtotta felém bemutatkozást kezdeményezve.-A nevem Niall Horan és a te neved mi szépségem?-kérdezte egyre szélesebb mosollyal.Természetesen a megszólítás zavarba ejtő célzata miatt arcom kivörösödött,amit azzal próbáltam álcázni,hogy fejemet a földre szegeztem,de kezet fogtam vele és elkezdtem illedelmesen bemutatkozni.
-Engem Zo.....-kezdtem,de természetesen Harry közbevágott.Hangjára felkaptam fejem és már nem a föld pásztázásával törődtem,hanem a mondandójával.
-Ugyan már haver.Ezt te sem gondolhatod komolyan-nevetett fel jóízűen,majd megveregetve barátja vállát folytatta.-Nem a csajom,soha nem állnék össze egy ilyen kis pisissel és szerintem neked sem kellene.Amúgy sem marad nálunk sokáig.-célozta nekem szavait,miközben smaragdzöld íriszeit szemeimbe mélyesztette.A döbbenettől állam szinte súrolta a földet....hogy mondhat ilyet?
Tekintetemmel végig figyeltem ahogy a két fiú elsétál az iskola bejáratáig,majd Niall már el is tűnt az ajtók mögött,Harry megvárta amíg bemegy előtte,majd utoljára visszapillantott rám.Ajkai felfelé görbültek kisfiús mosolyt csalva arcára,kacsintott egyet,majd ő is belépett az iskola falai közé.
Hát ezt nem hiszem el.....mi a fene történt?Mi volt ez?Esküszöm ez a srác nem normális!!
Kikészítenek ezek a viselkedési ingadozások,amiket produkál.Fogalmam sincs mi a célja ezzel a hozzáállással,de ki fogom deríteni.Próbálva elterelni a figyelmem az imént történtekről elindultam a suli bejárata felé,ahol mostanra már diákok tömkelege várakozott "liba sorba" bejutásra áhítozva.
Megpróbáltam a sor elejére furakodni,de ezzel csak annyit értem el,hogy középen ragadtam minimum 20 diákkal körülöttem,akik nem törődve mellettük álló ember társaikkal,lökdösődve tolakodtak befelé.Valaki a gyomromba nyomta a könyökét,ami eléggé kellemetlenül érintett,mindenki lökött félre mindenkit,így nem csak én jártam ilyen szerencsétlenül.Kb.5 percnyi lökdösődés és veszekedés után végre sikerült beérnem az iskola aulájába.Mellkasom gyorsan emelkedett fel s le,kapkodva szedtem a levegőt,tüdőm nehezen fogadta be a számára lét fontosságú oxigént,egyre inkább kezdtem fulladozni,majd nagy nehezen eljutottam a szekrényekig kapaszkodót keresve,hogy legalább ne bukjak orra.
Háttal nekidőltem egy szerkénysornak, s bal kezemmel térdemre támaszkodva kutakodtam dzsekim zsebében inhalálómat keresve.Francba!!!Hol a fenébe van az a szar?!Ez így nagyon nem lesz jó....
Egyre jobban ziháltam,éreztem ahogy egyre kevesebb levegő jut el tüdőmig és lábaim is kezdték felmondani a szolgálatot a következő pillanatban elengedtem a szekrényt és a márványozott talajra hullva kezdet minden homályossá válni.......még láttam,ahogy egyre több ember gyűlt össze körülöttem és egy homályos alak gugolt le elém....aztán nem bírva tovább,lehunytam szemhéjaimat és innentől minden teljesen elsötétedett számomra.
***
Nem haltam meg,a halál nem ilyen.....Minden sötét körülöttem,mintha egy fekete burokba lennék bezárva,nem látok senkit magam körül,de hallom a hangokat.Valaki beszél hozzám,de nem ismerem a hangját,nem értem mit mond.Hol vagyok és hogy kerültem ide?Miért vagyok itt és mi ez a hely?
Kiáltani akartam,de hiába próbáltam nem jött ki hang a torkomon,nem tudok segítséget kérni.
A félelem hatalmas tornádóként söpört végig minden porcikámon,tetőtől talpig kirázott a hideg.Ez a hely.....miért vagyok itt,ha még mindig élek?És hol van az az "itt" ?Értelmetlen kérdések ezrei repkedtek a fejemben megválaszolatlanul, már nem értek semmit...
Hirtelen fényt láttam meg magam előtt és rögtön rohanni kezdtem felé!
-Kezd magához térni.-hallottam meg egy eléggé halk hangot ahogy egyre közelebb értem a világosság felé.Vajon ki lehet a hang tulajdonosa?-kérdezte meg tudatalattim...nemsokára megtudhatom.
***
A fény mely felé eddig haladtam éberebbé tett éreztem,hogy kezdek magamhoz térni,csukott szemmel is "láttam"azt a hatalmas világosságot körülöttem.
Szemeimet lassan nyitottam fel,hogy megszokjam a napsütést,ami a szoba ablakain szűrődik be,majd ülő helyzetbe tornáztam magam.
Nem tudom,hogy hol vagyok vagy,hogy ki fektetett ide,de az biztos,hogy az a valaki megmentette az életem.......valami történt amíg eszméletlen voltam.
Tekintetemet végigvezettem a körülöttem lévő dolgokon és személyeken.
A szoba nem volt valami nagy,de bőven elfértek benne az átlagos életmentő felszerelések,a falak fehérre mázolva és minden falon egy egészségügyi tipp,vagy festmény,ezen kívül világoskék szekrények voltak egymás mellé tolva szemben a betegággyal,azokban különböző gyógyszerek és kötszerek voltak elzárva egy hatalmas nagy lakattal gondolom,hogy csak az tudjon hozzáférni aki ért is hozzájuk.
-Héj,jól érzed magad?-kérdezte egy vékonyka hang jobb oldalamról.Fejem a hang irányába kaptam és szemeimmel vizsgálgattam az ismeretlen kb velem egykorú lányt.Szőkés barna haja leért majdnem a háta közepéig,ehhez a hajhoz tökéletesen passzoltak mogyoró barna szemei és világos barna bőrszíne.
-Őőőőő......izé.A nevem Krisztina Stamford,de a legtöbben Tinának hívnak.-mosolygott rám kedvesen,amitől kivillantak gyönyörűen fehér fogai.Hihetetlenül szép ez a lány.
-Zoe Harper.-nyújtottam jobb kezem,amit barátságosan elfogadott és az illedelmes kézrázás után rátértem a lényegre,ami igazán érdekelt.
-Hol vagyok?És ki hozott ide?-szálltam le a beteg ágyról,majd a hirtelen egyensúly vesztés miatt muszáj volt megkapaszkodnom benne a hátam mögött.Remélem nem vette észre ingadozásom.
-Ez itt az iskola beteg szobája.Ide jönnek vagy hozzák azokat a diákokat akik rosszul érzik magukat.
Önt egy segítőkész fiatal ember hozta be,miután elájult a szekrényeknél.Asztma rohama volt,gyakran van rohama az utóbbi időben?-jött közelebb egy szemüveges férfi.A 30-as évei elején járhat,átlagos magassággal rendelkezik,barna haj,barna szem.Az orvosoknál szokásos fehér köpenyt viselte ruhája felett és vissza tessékelt az ágyra.Gyorsan elfoglaltam előbbi ülő pozíciómat,majd hagytam,hogy megvizsgáljon.Nem tartott tovább 3-5 percnél,de nekem egy örökké valóságig tartott,amíg megmérte a vér nyomásom,ellenőrizte szívem minden egyes dobbanását hideg sztetoszkópján keresztül,majd egy áááááá után kiderült,hogy nincs baja a torkomnak.Vagyis gondolom nincs,mert azt is megnézte annak ellenére,hogy nem az volt a lényeg.Egyáltalán nem féltem,ugyan mit tudna megállapítani rólam egy iskola orvos?Talán annyit,hogy náthám van,ami nincs :D
-Nos,kisasszony.Volt ön asztmás régen?-kérdezte pakolgatva a felszerelései között.
Gondolkozás nélkül rávágtam egy igent,minek titkoljak egy régi betegséget..a suli orvostól? XD
-Értem....akkor közölnöm kell önnel,hogy az asztmája kiújjúlt.Érdemes lenne elmennie egy kórházba ahol gyógyszereket kaphat betegségére.De most kérem,távozzanak,mert sok munkám van még a mai nap folyamán.-mondta szigorú hangnemben és az ajtó felé kezdet tessékelni minket.
Ha már ilyen faragatlan legalább olyat mondott volna amit nem tudok.Szerintem egy ájulásos fulladás után egyértelmű,hogy kiujjúlt az asztmám,nem kell magyarázkodni.
Nem örülök a betegségnek,mivel így megint korlátozottan tudok tevékenykedni a különböző sport ágakban,de amit az emberek nem tudnak az biztosan nem is fáj nekik,így az edzőnek sem fog ha eltitkolom előle.Láttam prospektusokat az iskola sport egyesületeiről,de még nem tudtam eldönteni,hogy melyikre szeretnék jelentkezni pontosan.Majd ha odaérek kiderítem.
Ha már a kiderítendő dolgokról van szó....
-Tina-tippeltem meg a mellettem sétáló lány nevét.Gondolom jól,mivel kedves mosollyal felém fordulva várta mit szeretnék mondani.
-Ki vitt be Frankenstein rendelőjébe?-kérdeztem kíváncsian,miközben az útmutató lapom szerint kerestem a szekrényemet.Ha jól veszem észre akkor az első órát már lekéstem,szóval csak a másodikra tudok bemenni.Sebaj,remélhetőleg megúszom a többit is épp bőrrel.
-Hát Aron Lockwood.-szakított ki gondolataimból vihorászva és elkezdett SZÖKDÉCSELNI(?!)Csendben bólintottam egyet és próbáltam lerázni Miss Vigyori kisasszonyt.......sajnálatos módon nem nagy sikerrel.Idő közben megtaláltam a szekrényemet is közel egy ajtóhoz.Sőt,az én szekrényem pont az ajtó mellett van!
-Figyelj,Tina.Köszönöm szépen,hogy segítettél és azt is ,hogy elkísértél a szekrényemig,de most már menj nyugodtan órára.Innentől megoldom egyedül is.-mosolyogtam negédesen,majd kérésemre végre sikerült levakarnom magamról drága jó "barátnőmet".
A folyosó teljesen üresen tátongott,rajtam kívül egy diák sem mászkált a termen kívül.
Kényelmesen és lassan oda sétáltam a számomra kijelölt szekrényhez,majd elforgatva a zárkombinációt próbáltam kinyitni szekrényem....nem nagy sikerrel.
Akár hogy rángattam és tekergettem nem akart kinyílni.Már kikészülök ettől a sok szarságtól!
Reggel Harry,aztán beájulok mindenki előtt,Tina és az idegesítő viháncolása,most meg ez a szar nem akar kinyílni.Öklömmel kezdtem el püfölni a szekrényemet,amivel sikeresen megfájdítottam a kezem,de a szekrényajtó nem volt hajlandó kinyílni.Miért nem csodálkozom?!Csak én lehetek ilyen szerencsétlen,főleg az első napomon...
-Mit ártott neked az a szekrény?-kérdezte egy mély hang a hátam mögül,mire annyira összerezzentem,hogy aprót sikítottam.Amilyen gyorsan tudtam,megfordultam tengelyem körül.
Ezt nem hiszem el.................